Mit tanult az LMP a hajléktalan emberektől?
Január 19-én az LMP irodában Misetics Bálint szakszóvivőnk aktív közreműködésével beszélgetést szerveztünk a hajléktalanságról. Ami különösen érdekes volt benne, hogy nemcsak egyszerűen a hajléktalanságról, hanem hajléktalanokkal együtt beszélgettünk.
Ugyanis vendégeink a Város Mindenkié csoport aktivistái voltak, akik saját definíciójuk szerint olyan hajléktalan, hajléktalanságot megtapasztalt valamint hajlékkal rendelkező aktivisták, akik tenni akarnak egy egyenlőségen alapuló és igazságos társadalomért.
A beszélgetésben én magam moderátorként vettem részt, és bár egyébként is előfordul olykor, hogy szóbaelegyedek egy-egy Fedél nélkül árussal az utcán, a mostani másfél órás beszélgetés, illetve a „hivatalos” részt követő kötetlen társalgás alatt sikerült sokkal mélyebben megismernem a problémákat, amikkel a hajléktalan embereknek meg kell küzdeniük, mint eddig bármikor.
A Város Mindenkié csoportban talán az a legfontosabb, hogy maguk a hajléktalan emberek fognak össze, és próbálnak tenni valamit a saját és sorstársaik helyzetének javításáért. Rövid távú céljuk, hogy jogi- és érdekvédelmet biztosítsanak a hajléktalan emberek számára, hosszútávon pedig a hajléktalanság felszámolását szeretnék elérni – mindezt pedig együttműködve, belülről, a hajléktalanságot testközelből ismerő, megtapasztaló emberekként.
A beszélgetés során megfogalmazták az ellátórendszerrel kapcsolatos kritikáikat, hogy az éjjeli menedékhelyeken tucatnyian alszanak egy helyiségben, ágynemű nélküli matracokon, hogy zuhanyozni is csak a hét bizonyos napjain lehet. Ha sikerül bejutni egy átmeneti szállóra, ahol legalább már nem kell minden este sorban állni az ágyhoz jutás reményében, akkor is elszakadnak élettársuktól, férjüktől, hiszen minimális azoknak a szállásoknak a száma, ahol a bekerülő emberek magánszféráját valamelyest tiszteletben tartanák, ahol a párok vagy családok együtt maradhatnának.
Beszéltek a munkavállalás nehézségeiről is: gyakori eset, hogy a munkaügyisek felismerik a lakcímkártyára bejegyzett szálló-címet, és nem veszik fel a jelentkezőt. A kicsit könnyebben megszerezhető feketemunkáért viszont sokszor a kialkudott bért sem fizetik ki. Még ha sikerül is pénzhez jutniuk, lakcím nélkül számos szolgáltatást nem tudnak igénybe venni: ha nincsenek életveszélyben, akadozik az egészségügyi ellátás, nem nyithatnak bankszámlát, nem vehetnek mobiltelefont.
Mindeközben számos lakás, vagy egész épület áll üresen, kihasználatlanul. Ha valaki beköltözik, azt kilakoltatják, akkor is, ha esetleg felújította, rendbehozta a helyiséget és tudná fizetni a rezsit is. Minden évben számos családot fenyeget a kilakoltatás veszélye felhalmozódott köztartozásaik miatt, holott ha csak a szigorúan gazdasági szempontokat nézzük, akkor is belátható, hogy többe kerül egy ember hajléktalanként való ellátása, a kieső adója, mint lakhatásának támogatása és így a hajléktalanná válás megelőzése.
Épp ezért a hajléktalanság folyamatos újratermelődésének elkerülése központi eleme a Város Mindenkié javaslatainak. Ennek érdekében ki kellene terjeszteni a lakásfenntartási támogatásokat, a kilakoltatásokat illetően pedig minimum arra lenne szükség, hogy azokat csak a megfelelő elhelyezés biztosításával, a családok együtt tartásával lehessen véghezvinni. A hajléktalanná válás megelőzésére A Város Mindenkié csoport szerint egy kiterjedt szociális bérlakás hálózatra kialakítására van szükség (ami egyébként az LMP lakáspolitikai programjának egyik alapüzenete lesz).
De addig is, amíg sikerül az emberhez méltó lakhatást mindenki számára biztosítani, a Város Mindenkié csoport szeretné elérni, hogy fejlődjön az ideiglenes elhelyezést szolgáló intézményrendszer, váljanak elérhetővé a megfelelő tisztálkodási és csomag-elhelyezési lehetőségek. Vissza kell szorítani az állandó lakcím hiányában szinte automatikus diszkriminációt, és el kell érni, hogy senki se maradjon bármiféle támogatás nélkül (a Város Mindenkié mozgalom egyik tagját például egy teljes évre kizárták a segélyezésből, azért mert nem tett megfelelően eleget a közmunka kötelezettségének).
Mindenekelőtt pedig azt szeretnék, hogy vonják be a hajléktalan embereket az őket érintő döntésekbe, ne kezeljék őket gondozásra szoruló gyerekként. Hiszen ezeknek a rendkívül nehéz élethelyzeteket is méltósággal kezelő embereknek nem gyámkodásra van szükségük, hanem a lehetőségre, hogy saját sorsukat újra kezükbe vehessék.
Szabó Rebeka
Az LMP Választmányának tagja
valami hírszerű üzenetet is meg lehetett volna fogalmazni az LMP részéről, mondjuk azt, hogy a hajléktalan munkanélküliek különleges elbánásban részesüljenek a foglalkoztatási piacon. épüljön fel – esetleg közreműködésükkel – előbb egy hajléktalan-szállás mondjuk a kormányzati negyednek elképzelt területen, Pesten, stb.
@kisalex: azért szerintem nem olyan nagy baj, ha egy pártnak nincs mindenről csípőből lőhető \”üzenete\”, hanem mondjuk a véleményalkotási folyamatot úgy kezdi, hogy elbeszélget az érintettekkel…
Piros pont:
- az ötlet nagyon jó volt, h beszélgetni, érdeklődni kell (!)
- Város Mindenkié csop. előtt le a kalappal
- a \”beszámoló\” utolsó bekezdése nagyon helytálló sztm
Ami nekem negatívum volt:
- természetes, h az alapproblémát ismertetni kell mindenkinek saját megfogalmazásában, aki a beszélgetésben részt vett. de talán azok a problémák/konfliktusok nagy része, ami felmerült, nem csak a hajléktalanokat érintik, hanem a lakosság jelentős részét (munkavállalás, diszkrimináció, eü. ellátás) ezért én sokkal inkább konkrétabb és konstruktívabb beszélgetésre számítottam
- egy pont után sztm a beszélgetés beleesett abba a hibába, h \”sírjunk együtt, az élet szar, mindenért az állam a hibás, minden törvényellenes\” ez tényleg így van :S, de egy pártnak, ami a parlamentbe készül, tanácsos lenne megragadni a lényeget, és azokra a pontokra koncentrálni, amikért egy törvényalkotó intézményben felelős ellenzékiként lehet tenni vmit. (pl. lakcím nélkül nem lehet számlát nyitni talán nem a hajléktalanok ellen irányuló diszkrimináció)
összességében sztm rendben volt a dolog, amit itt leirtam, remélem, építő jelleggel veszitek!
Igen, a hajléktalanná válás elkerülése a legfontosabb. Szerintem kellene egy olyan támogató szolgálat, ami elég széleskörű ahhoz, hogy általános ismertségre tegyen szert, és ahol zöld vonalon \”fel lehet jelenteni\” embereket, és amely elkapja őket abban a pillanatban, amikor lezuhannának. Nekem egyik munkahelyemen volt egy kolléga, aki nagyon jó ember volt, és láthatan csúszott bele az alkoholizmusba, ott volt a határon, hogy hajléktalanná válik. Őt szívesen feljelentettem volna, ha oda fajul a helyzet.
Az önkormányzatoknak jogosítványt kellene adni, hogy az üresen álló házakat használhassák szociális bérlakás céljára, persze megfelelő procedúra lefolytatása után. Itt az utcánkban is áll egy ház üresen, műemlék, a tulajdonosa arra vár, hogy összedőljön. Beleköltöztek a hajléktalanok, de azon a szinten, hogy behurcolja a takaróit, motyóját, és majd a mínusz 20-ban fel fogja gyújtani a parkettát a szerencsétlen, nem megfelelő, azt gondolom. Azok az emberek és az az épület többet érdemelnek.
Egy dologgal nem értek egyet az írásban. Szerintem nem lehet egy kalap alá venni a hajléktalanokat, mint helyzetüket méltósággal viselő embereket. Vannak fokozatok, és ha nem kapnak segítséget, a többség menthetetlenül csúszik lefelé, bele az alkoholizmusba, fokozatosan veszítik el önbizalmukat, emberi tartásukat, ezzel munkaképességüket. Van, aki már teljesen alkalmatlan arra, hogy visszakerüljön a társadalomba. Éppenhogy az a hiba, ha a törvényi szabályozás nem teszi lehetővé, hogy az ilyen emberek gyámság alá kerüljenek, mint önálló döntést hozni képtelen emberek. Igen, ha úgy tetszik, erőszakkal kellene elcipelni az aluljáróból, elvonni tőle az alkoholt, megtisztítani, egészségét ellátni, rendesen táplálni, mert különben rövid távon meghal. Ha már tiszta a feje, meg lehet nézni, mire képes. Ha képes bármiféle munkát elvégezni, akkor szociális foglalkoztató jelleggel adni neki munkát, de ezt még mindig börtön jelleggel. Ha már van a munkából pénzecskéje, engedni, hogy elköltse, megnézni, mire költi, ha van esély, akkor kikerülhet az intézetből, mehet szociális bérlakásba, de ott is sűrű felügyelettel. És így tovább, lépésenként fölfelé. Lehet, hogy van ilyen ma is, de ha van, akkor kevés. Erre sokkal több pénzt kellene költeni, mert egyszerűen elfogadhatatlan, hogy olyan emberek legyünk, akik hagyják az embertársukat a saját ürülékükben megdögleni az aluljáróban (vagy máshol).
Nekem tetszik a cikk hangulata, néha kell ilyen is.
Az jutott eszembe, hogy érdekes lenne foglalkozni a hajléktalanokkal való kapcsolatunkkal is. 5 évig a VI. kerületben laktam és olyan fokú immunitás alakult ki bennem a hajléktalanokkal kapcsolatban, ami igazi bunkó pestivé tett sztem egy vidéki városban. Pedig pusztán túlélési ösztön volt, mivel úton útfélen leszólítottak pénzért akkoriban és már iszonyú idegesítő volt.
Azonban voltak kellemes eseteim is, pl. amikor pár sör után odajött hozzám egy pasi és láttam hogy pénzt fog kérni ezért gyorsan megelőztem és megkérdeztem, hogy nem tud-e kisegíteni valamennyivel, mert le vagyok égve.
Azonnal adott pénzt.
Később még egyszer próbáltam és akkor is kaptam. Amúgy ha valaki stílusosan szólított le általában adtam pénzt, de a sóvárgó, önsajnálókat nagyon meguntam.
Szóval a fenti sztori érdekes azért sztem.
\”vidéki városban\” helyett vidéki városiak szemében-t akartam írni.
Bocsánat, hogy offolok, de ez a legfrissebb cikk.
Olvassátok el a helyén: http://lehetmas.hu/hirek/996#kommentek
Egyáltalán nem értek egyet a hajléktalanokkal. Könnyen meglehet, hogy némelyikük valóban így gondolja és próbál a sorsán javítani, DE amíg a többség felülről leszarja, és inkább kunyizik és vedel, ahelyett, hogy dolgozzon, mert így több pénzt keres, addig nem érdekelnek.
PLUSSZ… A hajléktalan szállókról lenne néhány szavam. Az élettársam anyja a vöröskeresztnél dolgozik… Had ne meséljem el, hogy miket mond a szállókról, amelyek ÜRESEN!!!!!!! tátonganak, mert nem engedik be a RÉSZEG, RANDALÍROZÓ, ZAVART KELTŐ és egyéb ilyen egyedeket, amelyek a nagy többségre igazak. Úgyhogy nagyon sajnálom, de ebben az esetben az oroszoknak jár piros pont. Akit az utcán találnak azt a katonaság felnyalábolja és kényszer munkába dobja. Lehet, hogy ember jog ellenes, de roppant hatékony. Ha tenni szeretne azért, hogy az élete jobb legyen, akkor ne azt várja, hogy az állam segítsen rajta basszus, hanem álljon a sarkára, és igyekezzen ő is tenni valamit.
Ugyan úgy mint a romáknál.. Ha nem akarnak beintegrálódni, nem is fognak, és hiába nyújtasz nekik mindenféle támogatást, csak kiröhögnek, és elveszik az összes pénzt, és továbbra sem fognak integrálódni. Hogy miért? MERT NEM AKARNAK. És ezt honnan tudom? Anyukám pedagógus egy roma iskolába. Mindennap kiröhögik az államot. Erről is tudnék mesélni, de teljesen felesleges.
Egyet éretek azzal az állásponttal, miszerint a \”tulajdonos nélküli\” lakásokat meg kell tölteni hajléktalanokkal, de valamilyen munkát is kéne nekik adni. Ha mást nem, akkor sárgamellényest minimálbérért, de az ötlet ezen részét jónak tartom.
Azonban nem szabad elfelejteni Skariso álláspontját, akinek nagyon jó a rálátása.
Azaz: akik nem járnának be dolgozni azt kirúgatni, és mehet amerre lát. Szanatórium, vagy vissza az utcára!
Igen, az is egy álláspont, hogy nem az én probllémám, oldja meg maga, ő tehet róla, hogy az utcára került. Igen, pontosan olyan ember nem szeretnék lenni, aki ezt mondja. Valamint tiszta szívemből kívánom nektek, hogy legyen alkalmatok kipróbálni azt, amikor tehetetlenül vergődtök egy helyzetben, és mindenki csak lesajnál benneteket úgy, ahogy ti most azokat az embereket.
Androidus:
Éppen azt írtam, hogy juttassuk őket házhoz, és munkához. Hát ez nem éppen lesajnálás, de tudod…
De aki nem hajlandó bejárni dolgozni, az menjen vissza az utcára! Másodszorra nem lesz olyan h*lye, hogy visszaéljen a helyzetével. És itt most nem arról van szó, hogy irodai munkára fogni őket. Egyszerű közmunka!:D Sétálj csak végig egy külvárosi parkban, vagy Margitszigeten. Vagy Belvárosban. Vagy Budapest külső területeinek \”úgynevezett\” csatornái mellett, illetve ami lett belőlük!
Munka az van bőven. Akkor gyerünk…
(Bár ezt nem csak hajléktalanok esetén, hanem a mukanélkülség visszaszorításánál is lehetne alkalmazni.)
Köszi T.M. Androidus te is csak vakúl a saját igazad próbálod védeni mi?
Ha figyelemesen olvastál volna és jól átgondolod a válaszod, akkor a következőre kellett volna jutnod…
Minden támogatást megadnék az olyan embernek, akin látom, hogy igyekszik. Minden segítséget megadok az olyan embernek, akin látom, hogy dolgozik azért, hogy történjen valami. Rendszeresen adok pénzt a Ferenc körúton játszó hegedúsnek. Rendszeresen utalok pénzt gyerekvédő szervezeteknek. Rendszeresen adom oda anyukám roma iskolájának az 1%-omat. Te mit teszel? Tudod, én olyan ember nem szeretnék lenni, amilyen te vagy. Tudod miért? Lehet, hogy jó ember vagy, és odaadod az utolsó vasad is bárkinek… De naivitáson nem épült még város. Ha odaadod a szíved és a tudásod és az időd egy kavicsnak attól még nem lesz belőle arany. Gondolkodj, és mérlegelj mielőtt cselekszel. Aki el akar sínylődni, sínylődjön. Semmi nem fogja megállítani benne. És nem az állam dolga, azaz nem az adófizetők dolga, hogy kihúzza a szarból, amibe beleesett ugyan, de nem hajlandó kimászni, mert megszokta a meleget.
Skarlso!Nekem nem csak az anyukám pedagógus,hanem a lánya is,mármint én.A szakdogámat a kiskundorozsmai cigányiskolában írtam…/1976/.Tanítottam Kiskunhalason színtiszta cigányosztályokban./ott pihentem ki a magyar bűnöző utcakölyköket/.Később rokkantnyugdíjasként 1 cigány betegtársnőm elhívott egy osztrák határszéli városba dolgozni-feketén.Elmentem.Kb 100 roma közt én voltam a kisebbség.Buszokkal hordták őket az ország legtávolabbi vidékeiről rotációban,uis olyan embertelen,egészségtelen munka volt,h fizikailag nem lehetett tovább bírni.12 órás állandó éjszakai műszak,minden bekamerázva,éjjel 1 alkalommal 20 perc kajaszünet,óránként 5 perc pihenő.Romák szervezték maguknak ezt a munkát,mert dolgozni akartak,mert kikerültek az állami gondozásból,s így legalább volt fedél a fejük fölött,/amit szintén ők szerveztek meg,a napi 1szeri melegétellel 1ütt/mert otthon a gyerekek enni kértek.Egyikünknek sem volt neve,csak száma…NEM TŰNT EL SEMMIM.Utólag csont nélül kifizettek.Javallom,h ne általánosíts!!!
Skariso:
Ebben igazad van! Az idealizmus szépd iodlog. De kevés!:D
A naív idealizmus nem épít új világot!
De a \”racionális\” idealizmus már igen.:D
szm:
Úgy tűnik a legsúlyosabb probléma az, hogy ha valaki kritikát mond egy kisebbségre az az, hogy már nem rasszista, hanem általánosító.
Reméljük újabb 8 év múlva eljutunk ahhoz, hogy megoldáskereső lesz raszista beütés nélkül.
Csak azt nem értem, hogy ez most hogy jön ide? Tekintetebe véve, hogy nem minden hajléktalan roma.
Skarlso és T.M, mindössze egy dologban tévedtek szerintem. Nem minden ember képes úgy szabadon dönteni a sorsáról, mint ahogyan mondjuk mi, akik itt beszélgetünk róla. Nem azt mondom, hogy nincs olyan, akinek csak büdös a munka, de igazából azt meg rendészetileg kell kezelni. Nem az fog emberileg lecsúszni, aki csak kerüli a munkát, mert az majd csinál olyat, ami nem olyan dehonesztáló neki. Magyarul lop, lehet, hogy szorgosabban, mint ahogy más dolgozik. Mert azt nem érzi munkának. Mondom, ez egy más eset, és nem ez az igazi hajléktalan-probléma. Az igazi probléma, amikor valakit olyan megaláztatás, kisemmizés ér, olyan élethelyzetbe kerül, ahol hirtelen megroppan az addig felépített élete, és nem tud elég gyorsan alkalmazkodni. Mire kiheverné a traumát, addigra már rég belesüppedt az alkoholizmusba az utcán. Elvesztette a fél eszét, a tartását, a döntésképességét. Nem arról van szó, hogy egy büdös tróger volt, hanem arról, hogy nem volt elég talpraesett egy olyan helyzetben, amiben csak nagyon kevesen lennének azok. Semmivel sem rosszabb ember, mint ti vagytok, csak így járt. Ezért óvatosan kéne címkézni. Fontosabb megadni mindenkinek a lehetőséget, mint arra ügyelni, hogy megfelelő büntetést kapjon az, aki büntetést érdemel. Ez szemlélet kérdése. Manapság egyre divatosabb az \”úgy kell neki, ő tehet róla\” szemlélet, csakhogy ez nem vezet a probléma megoldására.
Hozzáteszem, hogy visszavezetés a társadalomba csak első közelítésben pénzkiadás, mert ha szintenként megnézzük, akkor a segélyek, szállások, egyéb ráfordítások költségei mind szépen megtérülnek, ha adófizető állampolgár válik netán valamelyikükből.
T.M.: a romákat skarlso keverte ide. Kár volt, mert nem hogy nem minden hajléktalan roma, hanem nincsen közöttük egy se.
Rendszeresen adom oda anyukám roma iskolájának az 1%-omat. Te mit teszel?
Erre válaszoltam.
Sziasztok,
Leírom én is amit eszembe jut a témáról. Elsősorban szerintem tisztázni lehet, hogy miért szeretnénk foglalkozni a hajléktalan és roma kérdéssel. Szerintem minél inkább olyan helyen élsz, ahol naponta érzékeled, látod ami történik, annál inkább önző okokból szeretnél változtatni rajta, azaz mert zavar. Vagy is rám ez vonatkozik, engem feszélyez ha az utcán alszanak vagy a Jókai tér padjait koszolják. Leginkább az zavar, hogy nem tudok mit kezdeni a helyzettel, nem tartom jó megoldásnak ha adok neki pénzt, mert nem jut előrébb, és az erőt sem érzem magamban arra, hogy olyan motivációs beszédet nyomjak le neki az utca közepén, amtől 180 fokban megfordul az élete.
Ez fontos. Ha valaki csak sajnálja őket, akkor is azért szeretne segíteni, mert átéli a helyzetüket és marhára szarul érzi magát a sajnálatában.
Tehát szerintem jó látni, hogy alapvetően Önnön okokból szeretnénk ezeken változtatni, jobb érzés lenne számunkra ha ez a probléma nem lenne jelen.
A másik amit fontosnak vélek – és elnézést hogy nem tudom kapcsolni az előző gondolatmenethez – hogy a terápiák, szupervíziók során amiket tartottam régebben, azt tanultam meg, hogy ha valakiben nincs motiváció arra, hogy megváltozzon, azzal bármit csinálhatsz. Sőt, minél inkább erőlteti az ember, annál inkább visszaüt a dolog, és idő után kénytelen vagyok szembesülni azzal, hogy ENGEM zavar hogy nem tudok rajta segíteni, és ENGEM zavar az ő problémája. Igen, ez a kapcsolódás az előző gondolatmenethez.
Egy másik érdekes példa erre, a cégeknél lévő változás menedzsment, szervezetfejlesztés, paradigma váltás, hívjuk bárhogy. Nagyon idevágó tapasztalat, hogy semmilyen szervezetfejlesztési munka nem ajánlott amíg nem érzékelhető a változás szükséglete a cégben. Ott annyival spékelik meg a dolgot, hogy mindenféle technikákkal el tudják érni, hogy a cég dolgozói egy idő után azt érezzék, hogy nem jól vannak így a dolgok és akkor be lehet lépni a második fázisba valami világmegváltó ajánlattal, ami végül is olyan szervezetfejlesztési folyamatokat jelent amikhez normális érzelmi állapotban senkinek nem lenne kedve. Sőt, alapból elutasítanák.
Ezek jutottak eszembe, megnézem majd melyik ez a könyv, nagyon jó tapasztalatok vannak benne, rettenetesen gyakorlatias, messze nem ilyen elmélkedő mint amit írok.
Amúgy valószínűleg néhány őszinte szóval ki lehet hozni a hajléktalanokból a \”dehogynem\” választ arra a kérdésre, hogy \”nem szeretnél változtatni ezen?\”. Az őszinte alatt, őszinte figyelmet értek, hiszen hihetetlen feladás lehet az olyanokban akik most a -10 ben nyomják odakint.
Másrészről ezt akkor merném megtenni, ha tudnám, hogy van olyan segítő mechanizmus mögöttem ahova ezek az emberek elmehetnek utána, ergo oda lehet vinni valakit, hogy itt egy ember és változni szeretne.
Onnantól már jöhet katonaság is, vagy terápia, vagy továbbképzés, valami ami kicsit személyre szabott. Vagy NLP, vagy nadi.
A lényeg talán, hogy mint újabb erőforrás lehetőségre lehetne tekinteni arra az emberre onnantól, nem még egy púpra a hátunkon akit cipelni kell. Szerintem lehetőségeket kellene neki adni, ha ő választ, nagyobb az esély hogy végigcsinálja. És természetesen tisztában vagyok a siker minimális esélyével. Talán egy elvonókúrával indítanék inkább.
Na, ezek jutottak eszembe, ezek gondolatindítók nem végleges javaslatok ha valakinek rögtön az jut eszébe miért nem működne ez vagy az. Inkább mitől működne.
Vagy, mi az ami máshol már bevált (a ruszki módszeren kívül)?
Szm és Androidus.
Teljesen igazatok van. Lehetséges, hogy általánosítok, és ezért elnézést kérek. Sajnos igazatok van abban, hogy megcsömörlöttem, mert egyszerűen annyi rosszat tapasztaltam, hogy elvesztettem a hitem az embereknek. Igazatok van abban, hogy a romákkal szemben általánosítok, mert, amikor anyum sírva jön haza, hogy már megint megakarták késelni ( hál istennek egyelőre csak verbálisan ) akkor igen is kinyílik a bicska a zsebemben. És amikor odamegyek egy hajléktalanhoz, hogy tessék itt van szendvics és utánam dobja, hgoy nem kell inkább piát?!?!
Igazatok van abban, hogy radikálisan gondolkodom bár a jobbikra soha nem szavaznék. Azért próbálok tenni a dolgok ellen, de igazatok van abban, hogy már belefáradtam
Egyébként a lakásunk tetőjét egy roma banda csinálta, és azt kell hogy mondjam, sokkal jobb munkát végeztek, mint a legtöbb fehér fedeles.. Csak túl sok.. Egyszerűen túl sok, amit tapasztaltam, és én kérek elnézést a szardobálásért, ha valaki így érezte, hogy azt teszem.
Androidus:
Ez is igaz, de csak hajláktalanok kisebb részére. Előszöris ott vannak rokonok. Testvérek, szülők, kuzinok (bár ők már kevésbé), akik segítenek megtartani a házukat, vagy albérletet keresenk nekik. Vagy pszihológust.
Ha valakinek még a saját testvérei, vagy (ennek híján) legközelebbi rokonai sem hajlandóak segíteni, akkor ott már az emberben van a hiba. Csak ezt sokan nem merik elismerni a hajléktalanok kutyakölyök szemei miatt.
És ha szerinted én egy olyan \”hú de gyűlölködő, mindenkit lenéző ember\” lennék, akkor írtam volna olyat, hogy \”adjunk nekik lakást és munkahelyet\”?
De akik nem dolgoznak még ezután se, mert megélhetésiek, vagy elkényelmesedtek, akkor ki kell őket tenni programból. Pár hónap múlva úgyis visszakerülnek, és akkor már jobban megbecsülik magukat. Már csak félelem miatt is.
Kivéve akiknek a tolvajlás kifizetődőbb. Dehát vannak erre szakosodott intéményeink. Börtönnek hívják.
Egy dolgoban tévedsz. Elismerem ritkább jelenség, de előfordul. Nyolcadik kerület. Ahová hat évig jártam középiskolába. És hidd el, ott hajléktalanok többsége nem volt fehér. Az aluljárókban lehetett látni, de az utcákon és parkokon nem.
werijo:
Ezzel egyet értek. És én is mélyen támogatom. Ezért kéne nekik minnél elöbb otthont találni, és valamiféle munkát. Legfeljebb közmunkát.
De igen, akiben nincs motiváció az csak árt a programnak.
Én azon a véleményenm vagyok, hogy ilyenkor vissza kell küldeni egy kis időre. Előszöris mert nem lehet egyszerre mindenkit felvenni. Másfelől ha beadnánk egy intézetbe az túl sok pénzbe kerülne, és azok akik az utcán vannak – és bennünk tényleg van motiváció – kimaradnának belőle.
Reméljük ha megvalósulásra kerül a program, a többségükre nem ez lesz jellemző.
T.M.: lehet, hogy igazad van, és csak a hakléktalanok kisebb részére igaz, amit leírtam. Nagyon nehéz úgy összképet alkotni, hogy csak egy részük látható, a nagyobbik rész inkább szégyelli magát, és eltűnik a kiserdőben, elhagyott épületekben, egyéb helyeken. Viszont nem azért emelem ki pont ezt a problémát, mert annyira tömeges, hanem mert szerintem ez az igazi hajléktalan-specifikus gond. Az, hogy vannak, akiknek büdös a munka, nem csak a hajléktalanokra érvényes, és a megoldása sem kell, hogy a hajléktalanokra legyen szabva. Az rendészeti megoldást igényel, és a rendőrség megreformálásánál kell kezdeni. De a lecsúszást, a jövő elvesztését, a kapcsolatok elvesztését, a remény elvesztését, az emberi tartás elvesztését másképpen kell közelíteni. És semmiképpen nem úgy, hogy rámutatsz valakire, hogy ő a hibás, és ettől megnyugszol, hogy el van intézve. Ez itt szerintem az a helyzet, amikor a társadalomnak elő kell venni a gondoskodó oldalát, még ha bizonyos értelemben erőszakos is ez a gondoskodás.
Androidus:
A rendőrség megreformálását én is időszerűnek tartom, de ehhez a témához nem szerintem nincs sok köze.
Szerintem először azt kell csinálni, hogy akiknek van lakásuk de csak önkényes lakásfoglalók azoknak munkához kell kötni a lakást. Úgy tudom, hogy ha nincs a lakásoknak tulajdonosa, akkor önkoráynztai tulajdonnak minősül.
A lerobbant ex-bérházakat pedig fel kéne újítani. De nem villákká, és kacsalábon forgó palotákká! Hanem egyszerű munkásszállókká, ahová esetleg később, amikor önerőből eljutnak odáig, akkor családok is beköltözzenek!
Akik pszihológiai esetek azoknak pszihológiai megoldások kellenek. Számos megoldás van ere a problémára. (Pl: hipnotikus szuggessziók, társadalmi orientációs gyakorlatok, és még sorolhatnám.)
T.M: nem vagyok biztos benne, hogy reményt lehet szuggerálni, de ettől eltekintve végre találtunk egy közös pontot
Ha mindenki hazavinne egyet, megoldódna minden.
A hajléktalan probléma több élű dolog: aki közéjük tartozik, annak a napi túlélés a tét, aki abból él, hogy hajléktalanokkal foglalkozik, teszi / tegye ami a dolga, ( felesleges újabb szervezeteket igazgatókkal sajtóreferensekkel létrehozni, a probléma megoldása helyett), és van, aki nap-mint nap szembekerül az otthona előtt, éjszaka részegen veszekedő-verekedő hajléktalan csoportokkal, akik levizelik az autókat, és megrongálják a kapuzárat, és a lépcsőházakban végzik el a dolgukat, majd az utcán élik mindenféle “párkapcsolatukat”, a közterület felügyelők szeme előtt, nappal is! A mindenkori kormánytagok és képviselő urak védett, őrzött otthonaikban nemigen “élvezik” ezeket a hatásokat! Az önkormányzatok elintézi k azzal, hogy nincs elég befogadóhely. A rendőrség azzal, hogy mindenki ott él, ahol akar, ilyen a törvény, a szoc. munkások, meg azzal, hogy a szállón ellopják a kis cuccaikat, ezért nem mennek be. Eközben élhetetlenné válnak – 40-50 éves munkával szerzett lakásaikban élő belvárosi polgárok élete… És évek óta nem történt semmi előrelépés!
A szociális bérlakás hálózat (visszatérő) jó ötlet, de nemcsak Budapestben lehet gondolkodni. Elnéptelenedett, elöregedett falvak tömege van az ország különböző régióiban . Vidéken , 1-2 m Ft költséggel megvásárolható falusi házak állnak üresen. Csakhogy ezeknek a lehetőségeknek a felmérése nem olyan jó üzlet a vállalkozói szférának, (mert nem kapható rá valószínűleg annyi beruházási forrás, mint más lakás projektekre) , sem a beruházóknak, sem az egyéb “illetékeseknek” , így nem foglalkoznak vele. Bár feltehetően a hajléktalanok „mobilitása”talán még nehezebben érhető el, mint a kisebbségé.
A lakhatás mellett a hajléktalanok visszavezetését a rendszeres munkához, az emberi életvitelhez, pedig, nemcsak mobiltelefon hiánytól kezdve lehet elindítani. Első lépés sok ilyen embertársunknak az lehetne, hogy – pl. helyi életkezdési támogatással, meleg étel biztosítással – vidéki ház átengedésével, – rendbetételével – helyben segítik őt abban, hogy maga kezdjen gondoskodni magáról (idénymunkával, közhasznú munkával, a házhoz tartozó kert megművelésével stb.) Lépésről-lépésre haladva a társadalomnak sem lenne olyan eszméletlen nagy anyagi teher, a meglévő szociális kiadások mellett. (Lásd pl. ahogy sokgyermekes családokat csábítottak egy-egy faluba, hogy megmentsék a helyi iskolát, óvodát.)
Ma az M2-n hallottam, hogy a FIDESZ a munkahely teremtési programjával az EU-ig szaladt. Vajon tényleg nem látja senki, hogy a FIDESZ 10 évre szeretné a hatalmát e téren is bebiztosítani, és a mostani problémák elől az eljövendő 10 évig húzná el azt, amit már most meg kellene tennie a munkanélküliség ellen, az utcára került emberekért. Szerintem sem a hajléktalanoknak, sem a pályakezdő munkanélkülieknek, sem a családos állástalanoknak nincs erre 10 évük! A munkahelyteremtés “hogyan-miből-miként” -jétől én még semmit nem hallottam tőlük, lehet, hogy Orbán úr ezért utazta körbe a környező országok kormányfőit? Netán a hajléktalan probléma megoldására kereste a “legjobb gyakorlatot”? ( Persze tudom, hogy nem)
Továbbítom:
Túl az ételosztáson és egyéni esetkezelésen…
Aktivizmus a hajléktalanságban
Kerekasztal beszélgetés a Marom Egyesület és A Város Mindenkié szervezésében
2010. Március 4. csütörtök 19 óra
Sirály (VI. ker. Király utca 50.)
Résztvevők:
AHA színpad, A Város Mindenkié, Fedél Nélkül, Squat, Vagyunk Egyesület
A beszélgetést Horváth Kata (Marom – Szociális akciócsoport) és Vojtonovszky Bálint (A Város Mindenkié) moderálják.
Beszélgetés a hajléktalan emberek aktivizálásának és önszerveződésének különféle módjairól, a radikális társadalmi változásokról, a társadalmi megítélésről, a lelki megerősítés szükségességéről és a társadalom és a média reakcióiról.
További információ:
http://www.marom.hu, http://www.avarosmindenkie.blog.hu