Milliárdok a semmibe? – Lehet más a szoftverpolitika!
A Lehet Más a Politika (LMP) társadalmi kezdeményezés az Állami Számvevőszékhez fordult a kormányzat által január elején kiírt, és néhány napja visszavont 25 milliárdos Microsoft-tender kapcsán, és kéri az állami szoftverbeszerzési gyakorlat törvényességének, célszerűségének és
eredményességének a vizsgálatát. Az LMP a szoftverlicencekre kidobott milliárdok helyett a szabad szabványok és szabad szoftverek elterjesztését szorgalmazza.
Az LMP az Állami Számvevőszék elnökéhez fordult a kormányzat által január elején kiírt és néhány napja visszavont a “Microsoft (vagy azzal egyenértékű) és Novell (vagy azzal egyenértékű) szoftverlicencek, valamint kapcsolódó szolgáltatások beszerzésére” irányuló, 25 milliárd forint keretösszegű központosított közbeszerzési pályázat tárgyában. Az LMP azt kéri a Számvevőszéktől, hogy vizsgálja meg a központi kormányzat szoftverbeszerzési gyakorlatának törvényességét, célszerűségét és eredményességét, különös tekintettel a legutóbbi pályázati felhívás meghirdetésének és visszavonásának indokaira.
A kormányzat egy éven belül már a második hasonló tárgyú és keretösszegű, egy-két multinacionális cégre szabott szoftverbeszerzési pályázatot írta ki. A közbeszerzési gyakorlatban példátlan, hogy a kiírásban az igényeket konkrét cégnevekkel, és nem pedig szabványok említésével fogalmazzák meg. A keret-összeg az éves magyar állami informatikai kiadás 16%-át teszi ki. Az LMP általában véve is aggasztónak tartja az elmúlt évek kormányzati szoftverpolitikáját.
Az esetleges újabb beszerzési kiírást az LMP akkor tartja elfogadhatónak, ha a kormányzat a) nem licenceket szereztet be, hanem IT-szolgáltatásokat vásárol; b) nem a Microsoft (vagy más cég) termékeire, hanem nemzetközileg elfogadott nyílt szabványok mentén fogalmazza meg igényeit; c) szempontként kezeli az elköltött közpénzért cserébe történő közvagyon-gyarapodást: így
pl. ha a vásárolt szolgáltatások tovább gyarapítanák mindannyiunk nyílt forráskód-bázisát; d) előnyben részesít kis- és középvállalkozásokat: tehát az állami informatikai kiadások 16%-a elsősorban a hazai megoldás-szállítókat, és nem a multinacionális beszállítókat gazdagítja; e)
lehetőséget ad a közintézményeknek, hogy a keretszerződésen belül ne csak egy “nyertes” megoldást, hanem az igényeiknek megfelelő megoldást vásárolhassanak.
Az LMP úgy véli, hibás az a szemlélet, amely a szoftverpolitikában döntően licencekben gondolkodik. Olyan megoldások kellenek, amelyek segítenek magyar munkahelyeket teremteni, s a nemzeti tudáskincset gazdagítják! Ma az állami, egyedi fejlesztések általános jellemzője, hogy az állam hatalmas közpénzekért cserébe sem jut hozzá a fejlesztés eredményének tekinthető
forráskódhoz. A jelenlegi szoftverpolitika erősíti a szoftver-függőséget, odaláncolja a közszférát egy-egy multinacionális beszállítóhoz, ezenkívül diszkriminálja a nyílt forrású rendszerek használóit, és kiszorítja a magyar kis- és középvállalkozásokat. A jelenlegi, döntően licencekben gondolkodó szoftverpolitika az esélyegyenlőség biztosítása helyett kriminalizál, tudás helyett függőséget teremt, és kiszolgáltatottá teszi az államot is. A magyar kormányzati gyakorlat ráadásul szembehelyezkedik a nemzetközi trenddel: létezik ma már uniós irányelv, amely a nyílt forráskódú, szabad szoftveres megoldásokat minimum egyenértékűnek tartja, a német külügyi tárca nemrég 11 ezer számítógépet állított át szabad szoftverekre, míg az Obama-kormány nyílt forráskódú szoftver-stratégiát tervez.
Az LMP olyan szoftverpolitikát akar, amelynek eredményeként közpénzből, egyedi megrendelésre, kizárólag nyílt forráskódú, szabad szoftvereket szerez be az állam. A multinacionális cégek számára juttatott milliárdok helyett lokális megoldásokat kell találni: a vidéki közhivatalok számára az informatikai támogatást nem fővárosi irodaházakból kell nyújtani, hanem helyi kisvállalkozásokra kell bízni. Az LMP a szoftverpolitikában is érvényesíteni kívánja a fenntarthatóságot: a közpénz maradandó, áthagyományozható értéket, és ne ideig-óráig érvényes licencet teremtsen. A nyílt szabványú, ill. nyílt forrású rendszerek az állampolgároknak és a hazai IT-szektor szereplőinek kedveznek, míg a zárt, kereskedelmi szoftver a megrendelő és a beszállító között alakít ki figyelemre méltó érdekegyezséget. Ha a kormányzati politika – német példára – megkezdené az
átállást a szabad szoftverekre, úgy itthon hasznosulnának azok a milliárdok, amelyek ma licenc-díj formájában külföldre vándorolnak.
Az LMP egy új szoftverpolitika érdekében a következő lépéseket szorgalmazza:
Haladéktalanul ki kell dolgozni egy nemzeti szabad szoftver stratégiát!
1. Erre a 2003-ban országgyűlési határozattal elfogadott Magyar Információs Társadalom Stratégia kötelezi is a kormányt, de – miután az informatika a kormányzaton belül gazdátlan maradt – a kormány figyelmét stratégia-alkotás helyett a mindennapos ügyletek kötik le.
2. Haladéktalanul el kell indítani a közszférában (és különösen a közoktatásban) egy 1-3 éves átállási folyamatot a nyílt szabványok mentén működő rendszerekre! Ennek keretében azonosítani kell azokat a folyamatokat, amelyek jelenleg csak Microsoft operációs rendszereken futó programokkal
kezelhetők.
3. Kötelezővé kell tenni a nyílt dokumentum- és kommunikációs protokoll-szabványokat!
4. A jelenleg licence-vásárlásokra fordított állami milliárdok töredékéből át lehet képezni a közszféra dolgozóit a nyílt rendszerek használatára, ezért szabad szoftver oktatási programokat kell indítani, és támogatni kell hazai mozgalmak szoftverhonosító kezdeményezéseit.
A cél az, hogy az állami licencköltségeket leszorítsuk, s a felszabadulóforrásokat oktatásra, képzésre, munkahelyteremtésre, s az informatikai esélyegyenlőség biztosítására fordítsuk! Lehet más a szoftverpolitika!
Budapest, 2009. január 22.
Lehet Más a Politika (LMP)
Kapcsolat: Schiffer András, az LMP szóvivője 20/9402-859
Maróy Ákos, az LMP szakértője 20/387-7282
A levél letölthető:
Visszhang a sajtóban:
Tegnap egy LMP-s ismerősöm kérdezte, hogy milyen Linuxot tegyen a gépére? Ajánlottam neki az Ubuntut. Remélem, egyre jobban terjednek a szabad szoftverek, és több milliárdot nemfogunk már kidobálni azért, hogy a redmondi cégtől csupán néhány matricát (licenc) kapjunk cserébe. Remélem, ütős szabad szoftveres programja lesz majd az LMP-nek. Aki ennek elkészítésében segíteni szeretne, szóljon!
a legtöbb mondás jó, az viszont erős, hogy _kizárólag_ nyílt forráskódú szoftvereket kell alkalmazni. ez -mint sokminden más- költséghatékonysági kérdés. a nagy tömegben vásárolt alapszoftverek (oprendszerek, szövegszerkesztők, táblázatkezelők) esetében egyértelműen a szabadszoftverek a favoritok, az egyedi fejlesztéseknél nem kérdés, hogy az államnak ragaszkodnia kell a forráskódhoz, a többinél viszont egyedileg kell mérlegelni az egyes megoldások előnyeit-hátrányait mind a pillanatnyi helyzetet, mind a trendek alapján várható jövőbeli szituációt mérlegelve
%
Egy régi történet, de valahol ide tartozik:
pár évvel ezelőtt egy gimnáziumban dolgoztam, ahol megtalált a tankönyvrendeléssel foglalkozó igazgatóhelyettes, hogy nem lehetne-e az interneten megoldani a rendelést. Persze lehetett, ami azért is jó volt, mert így az adatbázis naprakész lett, csomó adminisztrációt és mégtöbb időt spóroltunk meg mindenkinek. Azóta a rendszer egyre átfogóbb adatbázist nyújt a tanároknak és pl az e.napoó segítségével a szülők is jobban képben vannak.
Aki ért az ilyen programozáshoz, az tudja, hogy egy ilyen programot elkészíteni nem két fillér, de itt nem is erről van szó, mert én hobbiból csinálom, de ami pár éve volt, az teljesen felháborító volt.
Történt ugyanis, hogy érkezett egy pályázati felhívás, melynek keretein belül iskola-adminisztrátori szoftverre adtak 2-300e Ft-t. Addig örültünk ennek, amíg ki nem derül, hogy van 2-3 program amiből választhatunk. Ez már eleve bosszantó volt, de aztán kiderült, hogy a program kb annyit tudott, mint egy agyonmakrózott excel.
A tankönyv fülön be kellett írni még a könyv nevét is, majd utána a rendelt darabszámot. (nálam a könyvadatbázis már megvan, a diák bejelölgeti, hogy mit kér amit azonnal látunk)
Az órarend fül egy táblázatot adott, amit kitölthetett az illető. (mondjuk nálunk még nincs ilyen, de minimum a napló és a tanmenetek adataival össze lesz drótozva)
Talán ez a pár példa mutatja, hogy mennyire fölösleges volt így megvenni a szoftvert, hisz nekünk van egy komolyabb ráadásul online.
Ami még erről eszembe jut, hogy többször volt már szó arról, hogy a mi programunkat adjuk el más sulinak. A rendszer képes lenne rá, de nem lehet megtenni, mert amikor azt mondtam, hogy egy évre 40-60 ezer lenne, mindenki meghátrált.
Erre mit lehet mondani?
Hali
Egyetértek azzal, hogy a licencköltségeken sokat lehet spórolni. Viszont a megoldási javaslattal nem értek teljes mértékben egyet.
A kizárólag nyílt forráskód politika ROSSZ. Az amerikai kormány (azon belül is a DoD) a nyílt szabványokat támogatja főként, nem pedig a nyílt forráskódot. Ennek oka van. Laikusok kedvéért, a különbség ott rejlik, hogy a forráskód maga nem nyílt, ugyanúgy szoftvervállalat készíti az alkalmazást, viszont a csatlakozási felületek és a működés jól specifikált (úgy működik a szoftver, ahogy kell, és bármilyen más, szintén a nyílt szabványt teljesítő alkalmazás képes együttműködni vele). A nyílt szabványhoz bárki hozzáférhet, és képes kiegészítést, összekapcsolást végrehajtani. Ezáltal kvázi gyártófüggetlen módon lehet skálázható rendszert kialakítani.
A nyílt forráskód hátránya, hogy \”mindenki\” fejleszti az alkalmazást, viszont senki nem támogatja. Ma a szoftverre fordított költségek fele a szoftverüzemeltetésre megy el. Ha egy konkrét cégtől rendelsz alkalmazást, akkor a licenc árában benne van a támogatás, frissítés. Míg ha nyílt kódú programot használsz, akkor magadnak kell megoldani a támogatást is. (Ez drágább is tud lenni.) Mindemellett biztonsági szempontból is hátrányosabb a nyílt kód.
A közszférában, ahol állampolgárok adataival dolgoznak, elvárható, hogy megfelelő biztonsági tanúsítvánnyal rendelkező programokat, rendszereket használjanak. Egy nyílt forráskódú szoftvert ilyen tanúsítvánnyal nem lehet ellátni, minden egyes rendszert egyenként kell auditálni. (PÉNZ!)
Nem gondolom, hogy a Microsoft, vagy a Novell alkalmazásai a legjobbak. Viszont a nyílt forráskódú szoftverek bevezetése félmegoldás! Pénzt spórolsz a licencen, viszont sokkal nagyobb károkat okozhatsz a biztonsági, szolgáltatásbiztonsági problémák figyelmen kívül hagyásával!
Szép napot!
(Remélem olvassa valaki ezeket a hozzászólásokat a túloldalról is.)
Egyetértek az LMP költségcsökkentési törekvéseivel. Valóban irreálisan sok pénzt költenek a közigazgatásban az informatikára -az eredményekhez képest.
Nem biztos azonban, hogy ennek az operációs rendszer az oka.
Érdemesebb lenne talán a közigazgatás és az informatika közti kapcsolatot megváltoztatni Jelenleg ugyanis a politikusok (egy harmadik piaci szereplő) döntenek az itt felhasznált szoftverekről. Vajon az eladókSzámítástechnikai cégek), a vevők( a közigazgatás) és a döntéshozók(politikusok) érdekei mennyire esnek egybe? Egyáltalán kinek mi az érdeke?
A programotokban a kovetkezot irtatok:
\”Haladéktalanul el kell indítani a közszférában (és különösen a közoktatásban) egy 1-3 éves átállási folyamatot a nyílt szabványok mentén működő rendszerekre! Ennek keretében azonosítani kell azokat a folyamatokat, amelyek jelenleg csak Microsoft operációs rendszereken futó programokkal
kezelhetők.\”
Teljesen egyetertek azzal a torekvessel, ami a nyilt szabvanyok hasznalatara iranyul. Sem vallalat, sem orszag nem engedheti meg maganak, hogy az adatait \”tuszul ejtse\” egy vallalat.
Maganemberkent teljesen osztom a Microsoft-tal kapcsolatos ellenerzeseiteket, de mint politikai szervezet, nem javaslom, hogy a ceg nevet (vagy barmely maset) kifejezetten emlitsetek a dokumentumben. A Microsoft, csakugy mint masok, egy gazdasagi szereplo a sok kozul. Egy part feladata, hogy egyenlo versenyfelteteleket tamasszon minden resztvevo szamara, nem lehet elfogult egyetlen szereplo ellen vagy mellett sem.
Hasonlo modon, nemszabad kulonbseget tenni a nyilt forraskodu es a zart rendszerek kozott! versenyezzenek szabadon, azonos feltetelek mellett. Amennyiben a nyilt forraskodu model a versenkepesebb, igazsagos versenyfeltetelek mellett ki fogja szoritani a konkurenciat. Mindazonaltal ezt eldonteni nem az allam vagy egy politikai szervezet feladata.
Szinten egyetertek azzal, hogy a koltsegvetes elkoltesekor ugyelni kell arra, hogy az lehetoleg a magyar vallalatok mukodeset erositse, a hazai gazdasagot erositse. Bar \”protekcionista\” kikotesek neha kisse aggalyosak allami szinten, gyakorlatilag minden allam igy mukodik.
tényleg minek továbbgazdagítani Bill Gatest?
városi legenda: amikor egy riporter megkérdezte az egyik állami informatikai fejenagyot, miért nem használnak szabad forráskódú szoftvert – például Linuxot, a képviselő azt kérdezte: Mi az a Linux?
Azt godolom, hogy a nyilt forráskódú szoftverek bevezetése nemcsak a szakmai hozzánemértés miatt vérzik el, hanem a döntéshozók kapzsiságán is. Valszeg ezek az emberek súlyosan meg vannak vesztegetve, hogy az ország pénzét méregdrága szoftverekre költsék. Arról nem beszélve, hogy az így szerzett \”apróból\” futja olyan rendszerre (otthoni használatra is) aminek irreálisan magas az ára. Ennek fényében nem is csoda, ha a döntnök urak el sem tudják képzelni, milyen az élet a Windowson túl.
Ja, itt szoftverfilozófiai bajok is vannak: legjobb tudomásom szerint a Windows eredetileg kifejezetten otthoni, illetve kisvállalat felhasználásra készült, míg a komoly (UNIX, SUN) rendszerek már kezdettől fogva mission critical specifikációkkal készült (mission critical: a rendszer kiesése 20 millió dollár -vagy több- anyagi kárt okoz, vagy emberi életet veszélyeztet). A különbség: a házi OP-rendszerek üzemeltetése nem igényel komolyabb szaktudást, azonban instabilak és biztonsági szempontból sebezhetőek, míg a profi rendszerek üzmeltetése bár szakembert igényel lényegesen megbízhatóbbak – mind üzembiztosság, mind adatbiztonsági szempontból.
Véleményem szerint nem csak anyagi szempontból öngól Microsoft szoftverre bízni az államigazgatási rendszereket. Olyan kissé, mintha egy Trabanttal próbálnék benevezni a Forma-1-be.
Kedves szajmon,
Mint magánember teljes mértékben egyetértek veled. Én is Linux-ot használok már majdnem tíz éve. (Éppen SUSE 10.3-at, amit frissíteni kellene, de nincs idő rá!)
A probléma ott van, hogy egy ország nem így működik. Egy állam nem favorizálhat ilyen vagy olyan megoldásokat. Azt a piacnak kell eldöntenie, hogy melyik megoldás marad életben ée melyik tűnik el a süllyesztőben.
Az állami beszerzéseknél kizárólag a funkcionalitás és az ár lehet a szempont és persze a hazai vállalatok segítése. Nyílt szabványok – igen. Nyilt forráskód – igen, ha olcsóbb és/vagy jobb mint a konkurencia.
Kedves zrn,
Szerintem az szoftver biztonságosság és nyilt forráskód közti összefüggée megkérdőjelezhető. Csak azért, mert egy programnak nem látod a forráskódját, még nem biztos, hogy az biztonságos! Biztonsági szakértők egyetértenek abban, hogy \”security by obscurity\” (elrejtem a hibákat, hátha nem találja meg senki) nem magoldás.
A nyílt forráskód támogatói a \”több szem többet lát\” elvvel érvelnek, mondván hogy ha eddig 100 ember végignézte a kódot és nem talált benne rést, akkor a 101 sem fog!
Kedves Sándor!
A biztonságosság és nyilt forráskód között azért lehet összefüggést találni. A
Microsoftot például kötelezik bizonyos \”hátsó ajtók\” beépítésére a forráskódba. Ezeket
adott estben az ottani kormány tudná felhasználni . Nyilt forráskódú oprendszer esetén
ez nehezebben kivitelezhető. Utóbbi esetben viszont a hackerek tudnának könnyebben tevékenykedni, ami miatt várhatóan egy előbb-utóbb egy saját, biztonságos, és már nem
nyilt verzióra lenne szükség.
Kedves MuPe,
A hátsó kapuk beépítésérôl eddig még nem hallottam. Van errôl referenciád?
Ha jól tudom, akkor egyes kormányok betekintést kapnak a Windows forráskódjába ponosan ennek az elkerülésére.
Ezzel együtt, azt, hogy egy szoftver elég biztonságos-e egy adott alkalmazásra, azt szekértôknek kell eldönteniük az adott beszerzés kapcsán.
Kedves Sándor!
Mindkét kérdésben igazad van.
Bízzuk ezt a szakemberekre,
Kedves Sándor!
\”az ország nem így működik\” – no, itt van a kutya elesve. ha így működne, nem lenne (ekkora) válságban. azt gondolom, ha elfelejtenénk ragaszkodni az eddig \”működő\” gyakorlathoz, sokkal előbbre jutna – mind a Lehet Más A Politika\” mozgalom, mind … ehh minden. Gazdaságunk egyik fontos tényezője az innováció. Mint azt tudjuk, minden üzlet csak az elején jó üzlet (ahogyan minden csoda csak az első három napban csoda). Miután már a fél világ foglalkozik ugyanazzal, a (kezdetben) legjobb mutatókkal induló üzlet is elér egy ilyen olyan szempontból meghatározható túltermelési horizontot, és többé már nemis olyan jó üzlet. Ezt éljük ma világszerte: az utolsó nagy háború óta elfelejtettünk újdonságokat bevezetni, illetve a bevezetett újdonságok nem forradalmasítják eléggé az életünket (pl.: autóinkat ugyanolyan Otto motor hajtja, mint 50 évvel ezlőtt, csak kissé jobb a hatásfokuk, meg szebben néznek ki, ja, meg van köréjük aggatva egy kis elektronika – azonban semmi lényeges változás nem történt: nem vízzel megy, nem tud repülni, és nem talál magától haza). Mindez annak agondolkodásmódnak köszönhető, amelyet ez amondat fémjelez: \”ez nem ígyműködik\”.
Nos ha valaki azon munkálkodik, hogy legyen más a politika (és azon felül a földi élet) ez az a mentelitás, amit örökre, és végérvényesen el kéne felejteni. Hadd idézzem Albert Einsteint: \” nem tudsz megoldani egy problémá azzal a gondolkodásmóddal, ami azt létrehozta\”.
Azt gondolom, ha valami újdonság tűnik fel a láthatáron, az embereknek valahogy így kéne reagálniuk: \”van valami újdonság a tarsolyodban? elő vele mindjárt szétnézünk, ki tud benne sgíteni, milyen források vannak már készen a dologhoz, mire lesz még szükség…\”
Ha a bolygó gazdasága ki akar evickélni ebből a mocsárból akkor valami ilyesmi hozzáálást kell tanúsítani a döntéshozói szinteken. Egyébként lehúzhatjuk magunkat.
Kedves Szajmon,
Teljes mértékben értem amit mondasz. Értem és jórészben osztom piacgazdasággal kapcsolatos fenntartásaidat. A jelenlegi rendszer távolról sem optimális.
Amit én írtam, az az volt hogy \”egy ország nem így működik\”, nem pedig \”az ország…\”. Egy országnak (mindegyiknek, nem csak Magyarországnak) egyenlő feltételeket kell garantálnia minden polgára, minden hatósága alá eső természetes és jogi személy számára. (Írhattam volna vállalatot is a jogi személy helyett, de abba a kategóriába nem férnek bele pl. az alapítványok, stb.)
Ha ezt elfogadjuk alaptételnek, akkor a közbeszerzéseknél egyenlő elbírálás alá kell venni a nyílt forráskódú és a zárt forráskódú rendszereket. Amennyiben teljesítik a kiírás követelményeit, akkor az olcsóbbat kell beszerezni.
Ezzel együtt, támogatom, hogy az állam által megrendelt fejlesztések mind nyílt forráskódúak legyenek. Ez több szempontból is előnyös lenne: teljes mértékben látható lenne a beszerzés közben elköltött pénz ellenértékeként kapott szoftver, a fejlesztés eredménye valóban \”közkincs\” lenne, önkéntes fejlesztők csatlakozhatnának a projekthez stb. Szerintem egy ilyen politika teljes mértékben vállalható lenne és már rövid távon eredményeket tudna felmutatni.
zrn tárgyi tévedésben vagy a szabad szoftverek támogatását illetően. Egyrészt vannak profi támogató cégek és szakértők Mo-n is a szabad szoftverekhez (nyugatabbra meg még több).
Másrészt épp az a lényeg, hogy a szabad szoftverek esetében szabad verseny van a támogatásban is (és gyakorlatilag minden kapcsolódó tevékenységben), hiszen bárkinek, szó szerint bármelyik szakértőnek ill. cégnek lehetősége van a nyílt forráskód miatt a saját kompetenciáját megszereznie és a szolgáltatását kialakítania. (Ráadásul még ez is lehetséges ingyen, nem pedig többszázezres vagy milliós tanfolyamokon). A zárt szoftverek esetében ez nincs így, és semmi okunk feltételezni, hogy pont az az egy vagy néhány cég, aki támogatást nyújt a zárt szoftverekhez, a lehető legjobban illetve legolcsóbban teszi ezt.