Nem hagyjuk cserben a vidéket! – Az LMP erőteljesebb szabályozást követel a termőföld megőrzéséért
A földmoratórium meghosszabbítására tesz javaslatot, valamint nemzeti kerekasztal létrehozását kezdeményezi a Lehet Más a Politika. A párt azt szeretné elérni, hogy a földpiac megnyitását felkészülten, fenntartható vidékstratégiával várja az ország, és megakadályozhatók legyenek a további spekulatív szándékú földfelvásárlások. A társadalom ez irányú igényének kifejezésére pedig aláírásgyűjtést indít az LMP.
2011-ben lejár a földmoratórium – a termőföld tulajdonlásának átmeneti korlátozása – határideje, melyet az Európai Unióhoz való csatlakozásunk idején sikerült kiharcolni. Csakhogy a hazai szabályozás és a mezőgazdaság nem készült fel a megnyíló földpiac okozta változásokra. A szabad földvásárlás lehetőségének megjelenése változatlan szabályozás mellett beláthatatlan károkat okozna a magyar agráriumnak, és súlyos válságot idézne elő vidéken.
A Lehet Más a Politika ezért azt javasolja, hogy a magyar kormány haladéktalanul kezdeményezzen tárgyalásokat az Európai Bizottsággal a földmoratórium meghosszabbításáról. Egyik legfontosabb természeti erőforrásunk a termőföld, így ennek megőrzése és védelme olyan nemzetbiztonsági kérdés, amely alapvető hatással lehet a gazdaság stabilitására és a következő generációk életminőségére.
Az LMP tisztában van azzal, hogy a moratórium hosszú távon nem tartható fenn és önmagában nem is oldja meg a vidék gondjait. Miután a termőföld-eladási korlátozások zsebszerződésekkel való kijátszása, a termőföld nagyfokú birtokkoncentrációja, a kereskedelmi, spekulatív szándékú felvásárlása már megkezdődött, a moratórium meghosszabbításánál hatékonyabb lépésekre is szükség van!
A 2011 után legalább 3 évvel meghosszabbított korlátozás révén nyert időt arra kell felhasználni, hogy kidolgozzunk egy fenntartható vidékstratégiát és az ehhez kapcsolódó szabályozási elemeket. Ennek védenie kell a helyi, életvitelszerűen gazdálkodó réteg érdekeit a befektetői réteg tőkeelőnyétől, és segítenie kell a működőképesebb termőföldtulajdon-szerkezetet kialakulását. Emellett úgy kell átalakítanunk az agrártámogatási rendszert, hogy az a fenntartható termelést, az egészséges élelmiszer-előállítást, a piaci hátrányok leküzdését, így a vidék jövedelemtermelő és népességmegtartó képességének növelését segítsék – ne pedig a még nagyobb birtokok létrejöttét.
Annak érdekében, hogy egy valamennyi érintett által elfogadható, a jó nemzetközi – például dán és francia – példák legjobb elemeit befogadó új stratégia és szabályozás jöhessen létre, a Lehet Más a Politika kezdeményezi egy nemzeti kerekasztal felállítását a parlamenti pártok, érdekképviseletek, civil szervezetek és a tudományos élet képviselőiből. A kerekasztal feladata, hogy kidolgozza azokat a szükséges jogszabály-módosító lépéseket és stratégiát, amely elősegíti a termőföld megőrzését és a fenntartható vidék létrejöttét.
A Lehet Más a Politika a fenti célok társadalmi igényének alátámasztása érdekében aláírásgyűjtést kezdeményez. Az LMP egyben nyilvánosságra hozza 12 pontos programját, mellyel a fenntartható és élhető vidék megteremthető.
Namost mi volt előbb, az LMP vagy a kormáány nyilatkozata?
De akárhogy is, így essen egybe minden.
\”A Lehet Más a Politika ezért azt javasolja, hogy a magyar kormány haladéktalanul kezdeményezzen tárgyalásokat az Európai Bizottsággal a földmoratórium meghosszabbításáról.\”
Nagyon rövid tárgyalás lesz ez.
Szeretnénk meghosszabbítani a moratóriumot. Nem. Vége a tárgyalásnak.
Sunáznám
Az alábbi gondolat kifejezetten tetszik:
„de határt szeretne szabni a termőföldet egyszerű árucikként kezelő befektetőknek, legyenek azok külföldi vagy belföldi állampolgárok.”
Ill. azt is üdvözlendőnek tartom, hogy a dán példára hivatkozik a cikk.
Elvégre itt terület-átsorolás esetében 60%-os ÉRTÉKNÖVEKEDÉSI adót vetnek ki, illetve a területhasználat függvényében beszedett FÖLDADÓ (területérték-adó) a városi telekállomány esetében is hatályban van.
Mindazonáltal hiányolom a konkrétumokat, egészen konkrétan annak kifejtését, hogy milyen módon lehet az adórendszeren keresztül a TELEK- és FÖLDSPEKULÁCIÓT ellehetetleníteni.
Elvégre ez nem hétpecsétes titok, a föld- és TELEKSPEKULÁCIÓ ADÓJA a területérték-adó hosszú múltra tekint vissza, volt már hatályban ilyen rendszer több magyar városban is 1945 előtt, jelenleg pedig Európában pl. Dánia a legjobb példa ebben a tekintetben.
Tehát túlbonyolított szabályozás helyett mindössze a föld és a telekspekulációt kell megadóztatni – a helyes válasz a TERÜLETÉRTÉK-ADÓ:
Land value tax
http://en.wikipedia.org/wiki/Land_value_tax
Területérték-adó mellett pedig a földmoratórium meghosszabbításával sem kell foglalkozni, nem a külföldiek hanem a FÖLD SPEKULÁNSOK ellen kell fellépni.
Ez elsősorban nem nemzeti, hanem gazdasági kérdés – a föld spekuláns lényegében a közösségen élősködik.
Androidus: elég régóta dolgoztunk ezen az anyagon, előre tervezett megszólalás volt. Az, hogy az MSZP miért most szólalt meg (véletlen-e), azt nem tudom.
Üdv minden kedves Fórumozónak!
Tetszik nekem ez az elképzelés, magam is úgy gondolom, hogy ebben a kérdésben is megvannak azok a határok, amelyeket a szuverenitásunk, önrendelkezésünk stratégiai alappilléreire való tekintettel nem szabad kockáztatnunk átlépni. A magyarországi termőföldek kérdése is egy ilyen stratégiai szempont. Bízom benne, hogy sikerül megakadályozni az ország érdekeivel ellentétes spekulatív, profithajhász törekvéseknek gátat szabni.
Mostanában a magyar vízkészletről is beszélnek, hasonló kontextusban. Mennyire súlyos ez a probléma?
A magam részéről találtam az interneten egy ezzel foglalkozó tanulmányt, hasznos információkkal. Korrektnek találom.
http://www.ispa-svh.hu/docs/felszinalatti.pdf
Azt írja, hogy Magyarország felszín alatti vizeiből (rétegvizek, karsztvizek) naponta maximum 18 millió köbméter emelhető ki környezeti veszélyforrás nélkül. Ennek az édesvízkészletnek a 3/4 része pedig kiváló minőségű, ivóvíz, amely még biztonsági tisztítást sem igényel.
Így aztán mondjuk, hogy napi 15 millió köbmétert biztonságosan, hosszú távon. Az is benne foglaltatik, hogy jelenleg a mai magyar vízfogyasztás kevesebb, mint napi 3 millió köbméter. Ennek pedig csupán alig 15%-a a háztartási fogyasztás (a vízcsapokból), ha jól veszem ki.
Valóban “ivóvíz-nagyhatalom” Magyarország? Valóban reális felvetés az, hogy az ivóvíz drágasága miatt a vízhiánnyal küszködő országoknak meg fogja érni ivóvizet importálni, akár Magyarországtól?
Mennyire komoly ez a vízvagyon kérdés így a kampányidőszakban, mert nagyon homályos miről beszélnek a jobboldali politikusok…?
Köszönettel: H
[hülye_informatikus]
Lehet, h ennyi a tárgyalás. De vannak adminisztratív eszközök. Birtoknagyság, helyben lakás, a nyelv ismerete, hegyközséghez hasonló szervezet, tehát a helyi gazdák jóváhagyásához kötés, meg még amit ki tudnak találni a jogászok. Egyik miatt megy eu-s birósághoz, akkor ki kell találni egy másikat. Erre vannak a jogászok, hogy a jó cél érdekében megtalálják a megoldásokat. Már ha tényleg a nemzeti érdeknek van jelentősége ezekben a körökben.