Ökológiai ugrás – Az LMP álláspontja a világgazdasági válságról, a magyar helyzetről és a kilábalásról

A tavasszal az Egyesült Államokban kirobbant jelzáloghitelezési válság őszre megrendítette a bankvilágot és csődhullámot okozott, a nemzetközi pénzügyi rendszer összeomlását csak rendkívüli állami segélycsomagokkal lehetett elkerülni. A folyamat a hitelek elapadásával a reálgazdaságot is elérte. Ennek következménye világszerte gazdasági visszaesés lesz, amelynek mértékét azonban még nehéz megbecsülni.

A pénzügyi válságért jelentős részben a globális pénzpiacok laza szabályozása felelős. A pénzpiaci szereplők szétteríthették és láthatatlanná tehették a hitelezésből fakadó túlzott kockázatokat, ebben súlyos felelősség terheli a hitelminősítő cégeket, a nagy pénzpiaci befektetőket és az ezek érdekeit előtérbe helyező állami vezetőket. De a hitelválság valódi alapja a fogyasztás gyors és állandó növelhetőségébe vetett hit volt, amely ellehetetlenített minden, ön- és közösségi korlátozást javasló politikai törekvést. A pénzügyi krízis nem egyszerűen működési zavar, hanem a piacok önszabályozására és a végtelen növekedésre épülő gazdasági modell válságtünete is.

Ma a világban azonban nem csak a gazdaság van válságban. A természeti erőforrások túlhasználata és a növekvő üvegházgáz-kibocsátás egyre fenyegetőbb környezeti válságot eredményez. Szociális téren a tömeges szegénység és éhezés, az országokon belül és az országok között is egyre növekvő jövedelmi egyenlőtlenségek váltak aggasztóvá. A környezeti és a szociális krízist ugyanúgy a szabályozatlan vagy rosszul szabályozott piacok működése okozza: a három válság nem független egymástól, sőt erősíthetik egymást.

A mostani válság hatására ugyanakkor nemzetállami és globális szinten is alapvető gazdaságpolitikai változások figyelhetők meg. A pusztán a piac hatékonyságára és önszabályozó képességére építő politikák helyébe az állami és közösségi kooperációra támaszkodó megoldások lépnek: ennek számos példáját látjuk az új, államközi együttműködésen alapuló nemzetközi pénzügyi rendszer megalkotásának tervétől az ún. „zöld New Deal” ötletének térhódításáig.

Az 1929-es világválság felszámolására alkalmazott New Deal után elkeresztelt „zöld New Deal” egyszerre mindhárom válság megoldását szolgálja. A gazdaság talpra állításához és a munkahelyek megőrzéséhez jelentős közösségi-állami beruházásokra van szükség olyan ágazatokban, amelyek nem az anyag- és energiaigényes fogyasztást növelik. Az olajra és szénre épülő ágazatok helyett például az energiahatékonyságba és megújuló erőforrásokba, az autóipar helyett a közösségi közlekedésbe, a csomagolóipar helyett a hulladékgazdálkodásba, a vegyszer- és energiaintenzív mezőgazdaság helyett a fenntartható agráriumba és az ezeket megalapozó technológiák kutatásába, fejlesztésébe kellene invesztálni. Az átalakításnak a nemzetközi pénzügyi és kereskedelmi rendszer reformja ad keretet, amelyben korlátozzák és lassítják a tőkemozgásokat, világos felelősségi viszonyokat teremtenek, illetve a környezeti és szociális szempontokat is maradéktalanul érvényesítik.

A következőkben felvázoljuk, hogy mindezek fényében (1) miként látjuk Magyarország helyzetét és lehetőségeit. A válság globális, ezért nemzetközi szinten is meg kell fogalmaznunk, (2) milyen pénzügyi rendszer, és (3) milyen gazdaságpolitikai eszközök szolgálnák egy fenntarthatóbb és igazságosabb gazdaság kialakítását.

1. Magyarország helyzete és cselekvési lehetőségei

Magyarországot a pénzügyi válság meglehetősen súlyosan érintette, és rávilágított az ország  sebezhetőségére. Ez a sebezhetőség részben az elmúlt évek elhibázott gazdaságpolitikájából, részben a mai globális gazdasági rendszer szerkezetéből fakad. Az utóbbi hét év rossz kormányzati döntései miatt hazánk ma a világon a 3. legrosszabbul álló ország a devizatartalék/külső adósság arányának tekintetében. Ezért duplázódott meg az államadósság, és emiatt rendkívül magasak a forintkamatok, az utóbbi ösztönözte elsősorban a nagyarányú devizahitelezést is.

A pénzügyi válság elhárítására hazánk jelentős hitelkeretet kapott az IMF-től és az Európai Uniótól, amivel két komoly veszély is elhárult. Az egyik veszély az volt, hogy az állam nem képes finanszírozni folyó kiadásait, mert szokásos hitelforrása, az állampapírpiac lényegében befagyott. Ekkor az állam nem tud törleszteni, alkalmazottainak bért fizetni és nem tudja intézményeit fenntartani. De az államnak arra sem lettek volna eszközei, hogy a bankrendszerrel kapcsolatos, jelenleg világszerte megfigyelhető állami kötelezettségvállalásnak eleget tegyen. Ha a bizalom olyan mértékben megrendül, hogy a külföldi befektetők eladják 11 milliárd eurónyi államkötvényeiket, akkor a forint árfolyama megállíthatatlanul zuhan tovább. Így a lakossági törlesztőrészletek megugrásával egyre több lett volna a behajthatatlan hitel, az ingatlaneladási hullám miatt pedig az ingatlanpiac is összeomlik, és a legtöbb hazai befektetés értékét veszti.

A kölcsönnel és az elnyerése érdekében hozott intézkedésekkel az azonnali összeomlás veszélye elhárult. De a válság nem múlt el, itt van ugyanis a recesszió. A feladat az, hogy előbb stabilizálni kell az ország pénzügyi helyzetét, majd ki kell lábalni a gazdasági válságból.

Stabilizáció

A pénzügyi helyzet stabilizálásához és a bizalom megerősítéséhez rövid távon
-    tovább kell csökkenteni a költségvetési hiányt, és el kell fogadni a közpénzügyi törvényt, 
-    minél előbb csatlakozni kell az ERM2 rendszerhez és az euróövezethez,
-    a rendelkezésre álló IMF-EU hitelkeretből ki kell váltani a magasabb kamatozású hiteleket. A jelenleg 11 milliárd euró nagyságú állampapír-állomány csökkenésével kisebb lesz a kockázata annak, hogy a befektetők ezt a tőkét hirtelen kivonva újabb pénzügyi válságot okozzanak.
Hosszabb távon a pénzügyi rendszer stabilitása érdekében
-    a külső adósságpályát rendbe kell hozni és fenntarthatóvá kell tenni, hogy biztosan csökkenjen a reálkamat.
-    Gazdasági növekedésre van szükség. Jelenleg a GDP 7%-a vándorol évente külföldre kamat és osztalék formájában. Az adósságállományt csak úgy tudjuk érdemben csökkenteni, ha gazdaságunk és az állam bevételei növekednek. Olyan növekedésre van azonban szükség, amely nem növeli tovább az ország anyag- és energiaigényét, illetve a jövedelmi különbségeket (lásd 3. pont). 

Kilábalás a gazdasági válságból

A pénzügyi válságnak súlyos gazdasági és politikai következményei lehetnek. A növekedés csökken, ami ugyan enyhíti az erőforrások túlhasználatát, de a gazdasági visszaeséssel nő a munkanélküliség. A szegénység mélyülésével a társadalom instabilabbá válik, ami a szélsőséges politikai erők megerősödéséhez vezethet.

A legfontosabb és legnehezebben megválaszolható kérdés ma Magyarországon az, hogy miként tudja az állam enyhíteni a közeledő recessziót, és hogyan tudjuk elkerülni a munkaerőpiac összeomlását, miközben azonnal csökkenteni kell a költségvetési hiányt és az adósságot, vagyis rövid távon nincs lehetőség az állami kiadásokat növelő válságkezelésre. 

Erre jelenleg nincs kiforrott válasz. A gazdaság állami költségvetésből történő élénkítése csak azokban az országokban járható út, ahol az állam pénzügyileg erős, mert a fellendülés idején tartalékokat képzett. Magyarország nem ezt tette, viszont mivel a nyugat-európai országokban élnek evvel a lehetőséggel, felvevőpiacaink valószínűleg megmaradnak. Ahhoz, hogy megakadályozzuk széles társadalmi rétegek lecsúszását, egyenlőbbé kell tenni az elosztás rendszerét, aminek finanszírozásából minden teherbíró rétegnek ki kell vennie a részét. Ezt segítheti, ha a nemzetközi pénzügyi rendszer átalakulásával kevesebb lehetőség marad a közteherviselés előli kivonulásra. Az adórendszer bevételsemleges átalakításával csökkenteni kell a munkát terhelő adókat és járulékokat, és növelni kell az erőforrásokat illetve a fogyasztást terhelő adókat. A gazdaság élénkítését szolgálhatja az EU-s pénzek átcsoportosítása, ahol elsősorban nem a közvetlen vállalkozásfejlesztést preferáljuk, hanem a keresleti oldal élénkítését, mégpedig olyan szektorokban, amelyek egy új, fenntarthatóbb gazdaság infrastruktúráját alkothatják (lásd 3. pont).

2. A pénzügyi rendszerek újraszabályozása

A nemzetközi pénzügyi rendszer átalakítására kevés hatásunk van. A megfelelő fórumokon ettől függetlenül támogatnunk kell egy új rendszer kialakítását, amely kevésbé felelőtlen, nem engedi a kockázatok kiszervezését és működésével nem gátolja a fenntarthatóbb gazdaságok létrejöttét. Ennek érdekében a következő intézkedéseket javasoljuk: 
-    A rossz hitelek államosítása helyett a svéd példa alapján a bankrendszer állami feltőkésítése a jó megoldás.
-    Fel kell számolni az adóparadicsomokat, az együtt nem működő államokkal szemben szankciókat kell bevezetni.
-    A devizatranszferekre ki kell vetni az ún. Tobin-adót (a nemzetközi átutalásokra kivetett adó, amely a spekulációs mozgások megfékezésével növeli  a pénzügyi stablitást, miközben a működő tőke zavartalanul áramolhat).
-    A tőzsdén kívüli átláthatatlan kereskedést tőzsdei szintű szabályozással vagy az úgynevezett elszámolóházak létrehozásával fel kell számolni, a származtatott papírok szerepét vissza kell szorítani.
-    A hitelminősítők működését úgy kell átalakítani, hogy azok ne a kibocsátók, hanem elsősorban a befektetők érdekeit szolgálják.
-    A mérleg alatti tételeket átláthatóbbá kell tenni, megjelenítésüket elő kell írni. 
-    Egy meghatározott vezetői szint fölött vissza kell állítani a vagyoni felelősség elvét.
-    A bankok tőkehányadra vonatkozó előírásait szigorítani kell, a 8%-os tőkekövetelményt emelni kell.
-    Meg kell akadályozni a túlzott tőkekoncentrációt a pénzügyi szférában.
-    Az ENSZ égisze alatt létre kell hozni egy új nemzetközi pénzügyi hatóságot, kiváltva ezzel a WTO/GATS szerepét is.
-    A takarékszövetkezetek, helyi és non-profit bankok II. Világháború után kialakult rendszerét újra kell éleszteni. 

3. A reálgazdaság újraélesztése – ökológiai ugrás

A globális válság lehetőséget kínál arra, hogy az összeomlás elkerülése után ne ugyanazt az instabil, igazságtalan és környezetileg fenntarthatatlan rendszert foltozgassuk tovább, hanem újat építsünk. A gazdaságnak úgy kell új lendületet adni, hogy az ne az erőforrások túlhasználatához és a szegénység konzerválásához vezessen, hanem egy kevésbé energia- és erőforrásintenzív, nagyobb önrendelkezést biztosító rendszert hozzon létre, amelyben magasabb a foglalkoztatás és a közjavakhoz egyenlőbb a hozzáférés.

Ezt az ugrást a piac nem tudja végrehajtani, ezért központi válságkezelő intézkedésekre van szükség. Ennek jegyében a következőket javasoljuk:
-    Erősíteni kell a helyi gazdaság és a zöld piac súlyát a gazdaságban. A helyi gazdaság megerősítésének eszköze lehet az élelmiszer-önrendelkezés és a profitorientált pénzügyi rendszertől eltérő helyi pénzrendszerek (LETs) támogatása. 
-    Az ökológiai ugráshoz szükséges tudás és technika előállításához kutatás-fejlesztési programokat kell indítani.
-    Jelentős közösségi beruházásokra van szükség az energiahatékonyság és többek között az ökológiai építőipar, a megújuló energiák, a fenntartható közösségi közlekedés, a hulladékgazdálkodás, az ökológiai mezőgazdálkodás területén.
-    Ezzel párhuzamosan szigorú globális és lokális szintű erőforrás-kvótákat kell bevezetni.
-    A közszolgáltatások (oktatás, víz és csatorna, közösségi közlekedés, az egészségügy finanszírozása) privatizációja helyett azok fejlesztésére, egyenlőbb hozzáférésre és hatékonyabb működtetésre van szükség.
-    A programok finanszírozáshoz a következő intézkedések szükségesek: 
o    nemzetközileg koordinált adók (pl. Tobin-adó, vagy a szén-adó) kivetése,
o    az erőforrás-használat és környezetterhelés nagyobb adóztatása,
o    az államok közötti adóügyi együttműködés fokozása: az adóverseny és a transzferárazás visszaszorítása. 

Összefoglalva:

Új célt kell tehát kitűzni a gazdaságok elé. Az eladósodásból finanszírozott fogyasztás, amire a világgazdaság az utóbbi években épült, nem csak pénzügyileg, de ökológiailag is fenntarthatatlan. Olyan fejlődési modellt kell választanunk és olyan fejlesztési célokat kell megfogalmaznunk, amelyek úgy lehelnek új életet a reálgazdaságba, hogy közben nem fokozzák a pénzügyi instabilitást, hozzájárulnak az éghajlatváltozás és a környezeti válság megfékezéséhez, s eközben valódi lehetőséget teremtenek a szegénység felszámolására, illetve az egyenlőtlenségek csökkentésére. Nem önkorlátozást és leépítést hirdetünk, hanem a személyes, gazdasági és társadalmi megújulás lehetőségét. A válság esély: Lehet más a politika!

[Az állásfoglalásunkra a blogon lehet reagálni - mindenki véleményére kíváncsiak vagyunk!]

[Diavetítés indítása]

[View with PicLens]