1976-ban születtem Budapesten. A Szegedi Tudományegyetem kommunikáció szakán végeztem, majd később a Harvard Egyetem jogi karán tanultam. Kezdetben öt évig újságíróként brit és amerikai lapoknak illetve hírügynökségeknek tudósítottam Magyarország jelentősebb gazdasági és politikai eseményeiről. Ezután a Harvard Egyetem jogi karához tartozó kutatóprogramhoz kerültem, először mint kutató, később mint kutatásvezető. Itt az ENSZ politikai szárnyának megbízásából fegyveres konfliktus-megelőzési stratégiákról, ill. sérülékeny csoportok védelméről folytattunk kutatásokat. 2001 nyarán három hónapig Pakisztánban dolgoztam az International Rescue Committee nevű civil szervezetnél, ahol többek között az afgán menekültek érdekérvényesítő képességét igyekeztem erősíteni a pakisztáni kormány politikájával szemben. 

2001. szeptember 11. előtt egy héttel tértem vissza Bostonba, ahol a terrortámadást követően az afgán konfliktus rendezésével kapcsolatosan indítottunk kutatást. Az amerikai bombázások befejeztével Afganisztánba költöztem, és Kabulban egy ideig még a Harvard megbízásából az ENSZ afganisztáni missziójával dolgoztam együtt az új afgán kormány kapacitásfejlesztésén. Néhány hónappal később csatlakoztam a CARE International szervezetéhez, ahol egy országos emberi jogi felmérést vezettem, melynek eredményével európai és amerikai kormányoknál lobbiztunk jelentős sikerekkel.
2003 őszén hazaköltöztem, majd 2004 elején csatlakoztam a Magyar Helsinki Bizottsághoz, ahol közel négy évig, fiam születéséig koordináltam a Menekült Programot. Napjaim jelentős részét jelenleg is Gergő fiammal töltöm. Szeretek túrázni, futni, biciklizni, evezni, síelni, és minden olyan sportot, amit a szabadban lehet végezni. Szeretek utazni, szeretem a hegyeket, a tengert, Afganisztánt, a finom borokat még finomabb sajtokkal, a jó könyveket, és szeretem a sok nevetést a családommal és a barátaimmal.

2. Ivády Gábor

Körmenden születtem 1973-ban. Pápán nevelkedtem – katonacsaládban – így nem csoda, hogy amióta az eszemet tudom, pilóta akartam lenni... egészen addig, amíg az orvosin ki nem vágtak (ma sem tudom, miért). Rövid katonai főiskolai pályafutás után „leszereltem” és a reklámszakmában helyezkedtem el, ahol 10 éven keresztül foglalkoztam médiatervek készítésével, olvasottsági, nézettségi adatok bogarászásával, médiahatékonysági elemzésekkel stb. 2001-ben elegem lett a szmogból és a sznobból, és elköltöztem Ivádra, ahonnét a feljegyzések szerint 700 éve minden ősöm származik. Azóta itt élek feleségemmel és két gyönyörű gyermekemmel.
2002 óta polgármester vagyok. Közben marketing végzettségem lett, majd művelődésszervező lettem, végül politológus. 2004 és 2005 között egy évig a Fidesz választókerületi elnöke voltam, majd erről a posztomról lemondtam, és a Fideszből kiléptem. A 2006-os választásokon az MDF színeiben mérettettem meg magam, de szoros kapcsolatom velük ezen kívül nem volt.
Mint aktív politikus immáron 6-7 éve küzdök a mindent körülvevő, populista politikai nihil ellen, amelynek minden áldott nap megisszuk a levét a vidéki kistelepüléseken (is). Igyekszem ötletekkel, akciókkal egyrészt lelket önteni a hozzánk hasonló érzésekkel bíró emberekbe, másrészt megmutatni mindenkinek, hogy Lehet Más a Politika, és kellő elszántsággal mindannyian képesek vagyunk tenni sorsunk jobbra fordításáért.

3. dr. Várady Tibor

1978-ban született Újvidéken, 1993 óta él Budapesten. Végzettsége szerint jogász. 1999-től vesz részt a Humanista Mozgalom tevékenységeiben. Egyik szervezője volt a 2001. októberi háború és terrorizmus elleni budapesti tüntetéseknek, 2004 óta a Békejel tüntetéseknek, a George W. Bush budapesti látogatásának alkalmából szervezett tüntetésnek, valamint az Európa a Békéért kampánynak.

A humanistákkal 8000 aláírást gyűjtött a “kórházprivatizáció-ellenes” népszavazás kiírása érdekében 2004-ben, és több tízezer aláírást a TB Mentők koalíció keretein belül a társadalombiztosítás magánosítása elleni kampányban 2007-2008-ban. Társszervezője volt a Tarka Magyar demonstrációnak és számos más erőszak- és megkülönböztetés-ellenes megmozdulásnak.
Az évek során számtalan további civil akcióban vett részt. Az Amnesty International kampánykoordinátoraként a nők elleni erőszak megszüntetéséért és a fegyverkereskedelem korlátozásáért dolgozott. A Védegylet jogászaként fővárosi bíróság előtt sikeresen megvédte a terézvárosi Jókai téri fákat, majd később helyi mozgalmakkal együtt a Nagymező utcai fákat. Civilként számos jogszabály véleményezésében vett részt a településrendezés, környezetvédelem és információszabadság területén.
2004-től a Humanista Párt elnöke, 2006-ban a párt fővárosi listavezetője volt az önkormányzati választásokon. 2009 januárjában a ferencvárosi időközi országgyűlési választásokon 3,9%-os eredményt ért el.

4. Kaufer Virág

Budapesten születtem 1975 szeptemberében. Magyarországon éltem 29 éves koromig, itt végeztem tanulmányaim jelentős részét, és itt kezdtem civil szervezői pályafutásomat a kilencvenes évek elején.

Az ELTE bölcsészkarán végeztem filozófia szakon, emellett felsőfokú oklevelet szereztem humánökológiából és nemzetközi fejlesztéspolitikából.
Mindig olyan témák érdekeltek, ahol az ember és környezetének kölcsönhatása volt a kiindulópont. Világéletemben hittem abban, hogy környezetünkhöz való viszonyunk meghatározza egymáshoz való viszonyunkat és társadalmunkat is. Tinédzser voltam a rendszerváltás idején, de hamar megértettem, hogy négyévente feltűnni a szavazóurnák előtt nem elegendő érdekeink érvényesítéshez. Központi témám a környezetvédelem és a fenntartható fejlődés, és mindig is munkám szerves részének tartottam az aktív állampolgár gondolatának és példájának népszerűsítését.
Jelenleg Nagy-Britanniában élek, és az Oxfam nemzetközi humanitárius és fejlesztéspolitikai szervezetnél dolgozom. Az Európai Unió intézményrendszerét és a benne rejlő lehetőségeket civil munkámon keresztül ismertem meg. EP képviselőként hazánk és Európa lakosságának hosszú távú érdekeiért állnék ki, az alapvető emberi jogok és a fenntartható fejlődés elveinek figyelembe vételével.

5. Rauschenberger Péter

Fizikatanár, filozófus vagyok, a Lehet Más a Politika egyik alapítója, főszervezője. 1968-ban születtem Nagykanizsán. Az ELTE-n fizikát tanultam, a Szent Ignác Katolikus Kollégium, később a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem hallgatója voltam, majd a CEU filozófiai doktori iskolájára jártam. Disszertációmat októberben adtam le, annak megvédésére még nem került sor.

Tanulmányaim utolsó évében Oxfordban kutattam, 2006-tól a Debreceni Egyetemen oktatója vagyok. 1996-97-ben részt vettem a felsőoktatás-finanszírozás nagy pályázati rendszereinek megszervezésében, egy ideig az Európai Bizottság oktatásért felelős főigazgatóságán a stratégiai elemző egységben is dolgoztam. Tíz éve fordítói praxist folytatok.
A rendszerváltáskor és az azt követő három évben aktívan politizáltam a Fidesz színeiben, majd évekig tagja voltam az SZDSZ nagykanizsai szervezetének. Az angliai tartózkodás érlelte meg bennem a közéleti aktivitáshoz való visszatérés szándékát. 2005-től 2008-ig a Védegylet szervezőbizottságának tagja voltam. 2006. október 23-a után én fogalmaztam meg azt a 12 pontos nyilatkozatot, amelyben a szervezet egyszerre lépett fel az utcai demonstrációk félelemkeltő, antidemokratikus módjai, illetve a politikai szabadságjogokat és alapvető emberi jogokat sértő rendőri fellépés ellen.

6. Mile Lajos

Debrecenben születtem, 1958. december 14-én. Tehát elég öreg vagyok. A Szatmár megyei Kisnaményban nőttem fel. Felső tagozatba Jánkmajtisra jártam aztán a gimnáziumot Debrecenben végeztem a KLTE Gyakorló Gimnáziumában. Úgy láttam, egyetemre kellene járni, felvételiztem a KLTE magyar-francia szakára, gondoltam hátha, és mégis fölvettek.1983-ban megkaptam a diplomámat, majd tanítottam több helyen. Nősülésből kifolyólag Miskolcra kerültem, tanítottam, ismét katonának vittek.
Dolgoztam a múzeumban irodalomtörténészként. Kritikákat, recenziókat írtam, politizáltam. A nyolcvanas évek vége felé alapítottam MDF-et, egy kicsit SZDSZ-t is, meg FIDESZT is, lapot szerkesztettem, helyi ellenzéki kerekasztal megbeszéléseket vezettem, sürögtem-forogtam. 1990-ben országgyűlési képviselőnek választottak, elváltam, megnősültem, Kistokajba költöztem, meg Budapestre.
Az Országgyűlésben dolgoztam a Honvédelmi Bizottságban, majd a Kulturális Bizottságban. Tagja voltam az un. nemzeti liberális csapatnak. Elvegyültem, kiváltam, alapítója, majd országos alelnöke lettem a szép emlékű Magyar Demokrata Néppártnak. Az 1994-es nagy ruha után négy évig még tagja voltam a megyei közgyűlésnek, aztán 1998-ban felhagytam az aktív közéleti tevékenységgel. Cikkeket írtam a Magyar Hírlapba, Népszabadságba, jelenleg pedig önálló rovatom van az internetes Zóna című magazinban. Visszaemlékezéseket írok, fecsegek, mondom, elég öreg vagyok.
Továbbra is Kistokajban élek, három fiam van, közben elvégeztem a helyi egyetem közgazdasági karán egy kurzust, másoddiplomát kaptam, okleveles Európa szakértő is vagyok. Csináltunk egy sikeres irodalmi folyóiratot, Műút a neve. Az OFFI regionális irodáját vezetem.
Politikai nézeteimet tekintve konzervatív vagyok, meg vagyok liberális is, meg biztosan vagyok olykor baloldali. Nehezen igazodok el magamon. Keresem a kákán a csomót, legtöbbször meg is találom. Nem örülök neki, nem mindig kellene. Szkeptikus vagyok és néha merész.
Felhívták a figyelmemet az LMP-re mondván, hogy LEHET MÁS A POLITIKA. Jó, megnézem. Megnéztem, tetszik. Talán tudok segíteni. Segíteni akarok. Nem vagyok még olyan öreg.

7. Ertsey Katalin

Budapesten születtem, 1966-ban, csupa építészből álló családba. Viharos középiskolai évek után – melynek során politikai és egyéb konfliktusaim is akadtak – végül magántanulóként érettségiztem a Kádár korszak végnapjaiban. Pécsre mentem egyetemre, ahol először az egyetemi reformok kapcsán, majd 1988-tól a Fidesz tagjaként folytattam a régi rendszerrel való konfrontálódást. Életem egyik legmegrázóbb élménye volt később a Történeti Hivatalban olvasni a rólam szóló ügynökjelentéseket.
Mikor két évre rá a párt bekerült a parlamentbe, megnyugodva tértem vissza valódi közegemhez, a civil társadalomhoz, gondolván, hogy tegyék a profi politikusok a maguk dolgát, én is teszem az enyémet. Ezen álláspontomat csak 20 évvel később voltam kénytelen felülbírálni, amikor újra megcsapott a politika szele az LMP előkészítő folyamata során és be kellett látnom, hogy a „profi” politika ennyi idő alatt sem oldotta meg a rendszerváltáskor többek között általam is rájuk bízott feladatot, ellenben velejéig korrupttá és értékvesztetté vált.
Szakmai hátterem elsősorban a vállalati társadalmi felelősségvállalás (CSR), üzleti etika és a fenntartható fejlődés (FF) területekhez köt. Sok-sok éve ez a fő témám, hol nonprofit, hol pedig akadémiai, vagy épp vállalati szemszögből közelítve. Ezen belül személyes kedvencem mindig is a „leadership” témája volt. Azt gondolom, hogy akkor lesz fenntartható jövő Magyarországon, ha kialakul egy vezetőréteg, amely felelősen, hitelesen és kreatívan képes irányítani. Ebben különlegesen fontosnak tartom a jelenlegi munkahelyem, a Common Purpose Magyarország Egyesület szerepét, amelyben a jövő vezetőit képezzük. Előtte egy nagyvállalat CSR tevékenységét segítettem tanácsadóként és vezettem a vállalat alapítványát.
Mindig fontos volt számomra, hogy sokszínű legyen az életem: a fizetett munkám mellett sokat dolgozom önkéntesként és szakértőként, tartok üzleti etika órákat a Budapesti Corvinus Egyetemen, valamint más képzéseket az egyéni és vállalati felelősségvállalás témában. Magam is folyamatosan tanulok: legutóbb üzleti etika és esélyegyenlőségi szakértő végzettséget szereztem.
De ami a legfontosabb: igencsak aktív 5 éves ikerlányaim mamájaként próbálom egyensúlyba hozni a munkámat, az önkéntes feladataimat és az ő terelgetésüket.

8. Szigeti Balázs

38 éves. 1990 óta tagja, meghatározó alakja a magyarországi Humanista Mozgalomnak.
Helyi szinten egy XII. kerületi humanista újság kiadása, helyi önkéntes csoport szervezése, önkormányzati választásokon való részvétel köthető hozzá. Városi szinten részt vett a 2006-os önkormányzati választásokon, a HP fővárosi listájának 4. helyén volt. Az országos TB Mentők összefogás egyik szóvivője volt, és évről évre részt vesz az élő békejelek szervezésében. Részt vett az Európa a Békéért kampányban, és Giorgio Schultze, az újhumanizmus európai szóvivőjének magyarországi tanácsadója. Balázs jelenleg a Világ Körüli Menet a Békéért és Erőszakmentességért elnevezésű nemzetközi összefogás magyarországi szóvivője is. 10 éve utazik saját költségen rendszeresen Afrikába (az utóbbi években főleg a polgárháborúból felépülő Libériába), humanista önkéntes csoportok szervezése és képzése céljából.
2003-ig egy multinacionális cégnél volt középvezető, majd irányt váltott, és visszatérve gyermekkori szenvedélyéhez, a madarászáshoz, egy ökoturisztikai kisvállalkozást hozott létre.

9. Pinczés Bálint

1976 július 28-án születtem Budapesten. Egy egyéves amerikai tartózkodáson kívül itt végeztem iskoláimat. Filozófus diplomát az ELTE-n, angol-francia szakfordítói, majd tolmácsdiplomát a Strasbourgi Marc Bloch Egyetem magyarországi képzésén szereztem.
Az önkéntes munkával érettségi után, a BME Zöld Körben kezdtem ismerkedni. Később dolgoztam Franciaországban idős embereket gondozó egyesületnél, táboroztam gyerekekkel, vezettem zöld szervezetet, fordítottam cikkeket és koordináltam az Európai Társadalmi Fórum magyar tolmácsainak munkáját Párizsban, Londonban és Athénban. Az LMP-ben kezdettől fogva a nemzetközi kapcsolattartást segítem.
A rendszerváltás eufóriáját kiskamaszként éltem meg. 1989-ben voltam nyolcadikos. Történelemtanárunk a hivatalos tankönyv helyett az Állatfarmból adott leckét, október 23-án pedig – még nem volt nemzeti ünnep – a Kossuth téren tartott órát: meghallgattuk, amint Szűrös Mátyás kikiáltja a Köztársaságot. Mire nagykorú lettem és szavazhattam, a kezdeti lelkesedés helyett bizalomvesztést és keserű indulatot tapasztaltam magam körül, és azt, hogy a „kisebbik rossz” passzív elfogadása egyszerre őrli fel a jókedvünket és a méltóságunkat.
Az LMP munkájához azért csatlakoztam, hogy ezután ne így legyen.
Az Európai Parlamenti szerepvállalásban páratlan lehetőséget látok arra, hogy az Unió eszközeit okosan használva öntudatosan és felelősen alakítsuk a kisebbségi és többségi magyarok sorsát az országhatár mindkét oldalán, és határozottan cselekedjünk a földi élet és az emberi civilizáció védelmében, ha még nem játszottunk el minden esélyt.

10. Mező János

1983 január 17-én születtem Szegeden. Onnan a nyugati határszélre költöztünk – az Őrség kapujában, egy régi vízimalomban nőttem fel a Zala mellett, egy nagy vegetáriánus család harmadik gyermekeként. A művészeti gimnázium elvégzése után Zalából Pécsre költöztem; jó két éve államvizsgáztam a Pécsi Tudományegyetem Földrajz szakán, környezetvédelem specializáción. Másfél évet szociológiát, egy évet környezettant tanultam. A zöld mozgalom szerves tagja 2002 óta vagyok, tevékeny szerepet vállaltam a Zengő megvédésében is. Alapító tagja vagyok a pécsi Lehet Más a Világ! Aktivista Klubnak, dolgoztam Pécsett 2007/2008-ban mint környezeti tanácsadó. 2006 óta részt veszek kistérségi-, régiós-, országos szinten a területfejlesztési/döntéshozatali folyamatokban, mint civil delegált. Lassan két éve képviselem küldöttként a magyarországi természetvédő civil szervezetek véleményét az Országos Területfejlesztési Tanácsban, valamint az Országos Területfejlesztési Civil Egyeztető Fórumban. Jelenleg egy környezetvédelmi alapítványnál dolgozom, mint program-koordinátor.
Mindeközben a családi keramikusműhelyünkben tevékenykedem, gyerektáborokat, alkotótáborokat szervezek, alkotással föloldva a sok-sok diszharmóniát, amit a világban tapasztalok.
Szeretem a humort, a gandhiánus gondolkodást, az őszinte együtt zenélést, a szavakat tetté formálni, az érintetlen természetet szemlélni, a macskáimat simogatni, a kutyánk szemébe nézni. Lelkes bringás vagyok. Az önvédelmen kívül elvetem az erőszak minden formáját, a versengés helyett az együttműködésben hiszek.  Hiszek abban, hogy most együtt változtathatunk közös sorsunkon! Arra tart a világ, amerre hagyjuk, hogy tartson!

11. Lelkes Orsolya

Szociálpolitikával, közpolitikával foglalkozó közgazdász vagyok. Budapesten születtem és nőttem föl. A rendszerváltás idején kezdtem el a Közgazdasági Egyetemre járni, így azt kezdetben Marx Károlynak, később „Budapesti”-nek hívták. Mára Corvinus lett belőle.
A Pénzügyminisztérium Költségvetési főosztályán helyezkedtem el, ahol több évig dolgoztam. Ezután a London School of Economics-on először egy újabb diplomát, majd doktori fokozatot szereztem. Eközben bekapcsolódtam az ottani Centre for Analysis of Social Exclusion kutatóintézet munkájába, és a tanszéken tanítottam. Visszatérve megbízást kaptam a Pénzügyminisztériumban egy új, döntés-előkészítéssel foglalkozó kutatóosztály felállítására. Kollégáimmal számtalan fontos hatáselemző tanulmányt készítettünk, amit rendszeresen nyilvánosságra is hoztunk előadásokon és Kutatási Füzetek formájában.
Eközben bekapcsolódtam az Európai Uniós csatlakozás körül sokasodó feladatokba: Magyarország képviselője lettem a strukturális reformokkal foglalkozó, közvetlenül a Miniszterek Tanácsa alá rendelt Gazdaságpolitikai Bizottságnak, ahol az európai gazdaságpolitika irányelveit és a szükséges reformokat készítettük elő. Jelenleg az ENSZ-hez kötődő European Centre for Social Welfare Policy and Research nevű kutatóintézetben dolgozom, Bécsben.
Számos nemzetközi kutatási projektben vettem részt az Európai Bizottság megrendelésére, ahol szegénységgel, társadalmi kirekesztéssel, adóreformmal foglalkoztam. Szenvedélyem a boldogságkutatás, azaz a gazdasági fejlődés új szempontú megközelítése, mely a jövedelem mellett más mutatók használatát is figyelembe veszi. Politikai pártnak korábban tagja nem voltam, pártnál szakértői szerepet sem vállaltam, de az LMP célkitűzéseit lelkesen támogatom.


12. Osztolykán Ágnes

1974-ben születtem Csengerben. Diplomámat a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Karának Politológia szakán szereztem 1998-ban.
Már egyetemista koromban is tudtam, hogy tudásomat, ismereteimet a romák társadalmi integrációjához kötődő szakterületen kell kamatoztatnom, hiszen az akkori és jelenlegi adatok is azt mutatták, mutatják, hogy mi, roma értelmiségiek sajnos még most sem vagyunk elegen. Így tanárként, majd a Soros Alapítványnál munkálkodtam. 2002-ben kezdtem köztisztviselői pályámat, ahol 6 évet töltöttem el. 2003-ban nemzetközi együttműködésben megrendezésre került egy nagy szabású konferencia „Romák a bővülő Európában”, és a “A jövő kihívásai” címmel. Itt magas rangú közép-kelet európai miniszterelnökök illetve kormányzati tisztségviselők vettek részt, amikor is a 2005-2015 közötti időszakot a Roma Integráció Évtizedévé nyilvánították. Ezek után én kaptam meg az Évtized Program köré felálló Titkárság felállításának és operatív működtetésének feladatát.
Az Évtized Program egy olyan nemzetközi kezdeményezés, amelynek célja, hogy kormányok, kormányközi és civil szervezetek együtt a roma civil társadalommal siettessék a fejlődést abba az irányba, hogy a romák életminősége javuljon, és tegyék ezt olyan módon, hogy az elért fejlődés mérhető és mennyiségileg meghatározható legyen. A Titkárság azóta kivált az országok közigazgatási struktúrájából és független alapítványként működik Budapesten, ahol jelenleg program managerként tevékenykedem.
Számos alapítvány és civil szervezet alapításában és működtetésében vettem részt. Jelenleg aktívan közreműködöm az “Egyenlő Eséllyel a Rák Ellen” című programban, mely egy mellrák szűrő és felvilágosító kampány hátrányos helyzetű nőknek.
Szabadidőmet a 3 és fél éves kisfiammal töltöm. Nagyon szeretek olvasni, főként szépirodalmat.


13. Kopiás Attila Steve

Kopiás Attila Steve hat éve, az iraki háború kitörése előtt rendezett Békelánc demonstráció óta önkéntese a Humanista Mozgalomnak. Tevékenységét eleinte az ekkor újrainduló Humanista Pártban kezdte az Emberi Jogi Titkárság szervezőjeként. Ebből az időből számos, kisebbségek helyzetével foglalkozó kezdeményezés köthető a nevéhez, mint például az első alkalom, amikor magyarországi párt síkraszállt az azonosneműek házasodási jogáért.
2004-ben részt vett a Zengői lokátor elleni demonstráción, az első fáklyás Békejel megszervezésében, majd az Ahimsa Csoport tagjaként a Parlament karzatáról szórólapokat szórva tiltakozott Magyarország iraki szerepvállalása ellen. Ezidőtájt a csatlakozó érdeklődőkkel megalapította a ma Ifjú Humanisták néven ismert önkéntes csoportot, amiben azóta is tevékenykedik. 2005-től kezdeményező szerepet vállalt a Békejelek szervezésében, elérve, hogy ezek mostanra egy egész világra – így a hazai vidéki városokra is – kiterjedő hagyománnyá váljanak. 2008-ban részt vett a TB privatizációról szóló törvény visszavonásához vezető TB-Mentők kampányban, majd az áprilisi antifasiszta demonstráción másokkal együtt névvel és elérhetőséggel állt ki a hazai szélsőjobb megfélemlítő kampánya ellen. 2008. nyarán három héten keresztül szolidaritási éhségsztrájkkal vett részt a Csehországba tervezett USA katonai bázis elleni nemzetközi kampányban.
Heti rendszerességgel tart aktív erőszakmentességgel foglalkozó találkozókat, folyamatosan kísérletezik az önszerveződés új formáival.
Tevékenységét a Humanista Mozgalom összes aktivistájához hasonlóan önkéntesen, saját maga által finanszírozva végzi. Jelenleg szabadúszó programozóként és informatikai tanácsadóként dolgozik, szakterülete a webes felületek látássérültekre történő optimalizálása.
Jelenleg szabadúszó programozóként és informatikai tanácsadóként dolgozik, szakterülete a webes felületek látássérültekre történő optimalizálása.

14. Fehér Dániel

Budapesten születtem 1976-ban, de éltem Bonnban, Londonban, Hamburgban, és 2004 óta Brüsszelben is. A bonni egyetem történelem-filozófia tanári szakán eltöltött pár év után végül a University College London (UCL) Kelet-Európai és Szláv Tanulmányok Intézetén (SSEES) szereztem MA fokozatot Kelet- és Közép-Európai Tanulmányok szakon. Szakdolgozatomat a magyar politika szimbólumvilágáról írtam, Schöpflin György tanár úrnál.
Pályám során foglalkoztam újságszerkesztéssel, weblapkészítéssel és webes stratégiai tanácsadással, programozással, politikai kampányok, akciók és tüntetések szervezésével, sajtómunkával, kisebbségi politikával. Alapítottam civil szervezetet és részt vettem az Európai Polgári Kezdeményezés kampány-koordinációjában, melynek célja az volt, hogy az állampolgárok ténylegesen beleszólhassanak az európai politikába. Így aztán szereztem bőven tapasztalatot a brüsszeli lobbizás és a civil szervezetek közti hálózatépítés terén. 
Jelenleg egy brüsszeli ügynökségnél az EU intézményeinek menedzselek kommunikációs projekteket. Az EU-s intézményekhez sok ismeretség, valamint pár hónap EP-s asszisztensi munka köt. Továbbá jó kapcsolatokat ápolok brüsszeli civilekkel, lobbistákkal, pártmunkásokkal és újságírókkal.  Egyetemi éveim óta aktív vagyok a zöld politika táján. Főbb politikai érdeklődési köreim a klímaváltozás, a megújuló energiaforrások, közlekedés, fejlesztéspolitika, külügy, kisebbségpolitika, migráció és az információs önrendelkezés – hogy csak a legfontosabbakat említsem. Szívem csücske azonban az EU demokratizálására irányuló törekvések támogatása. Ezen kívül szívesen utazok (ha lehet, vonaton), szenvedélyesen biciklizek és jó pár sikeres félmaraton után idén szeretnék megbirkózni egy maratoni távval.

15. Malya Carmen

Budapesten születtem, de valójában vidéki vagyok. Békés, nyugodt ifjúkoromat egyfajta kétlakiság jellemezte. Hétvégére rohantunk le vidékre szénát gyűjteni, kalákában szüretelni, s nagyokat lovagolni. Drága édesapám ugyanis azt vallotta, hogy ló nélkül nem élet az élet, s szülőfalujában szép eredményeket ért el a Shagya Arab fajta tenyésztésében.
A műszaki főiskola után azt hittem, hogy Bős-Nagymarost fogom építeni, helyette azonban „csak” a Vízügyi Minisztérium új szárnyát építettük. Az akkoriban megjelent „Számítástechnika: Áldás vagy átok” című könyv olyan hatással volt rám, hogy pályát változtattam. Programozó lettem. A ’80-as évek végén életem nagy kalandja volt a Tengizben eltöltött másfél év. Hazatérve angol szakfordító-tolmács diplomát szereztem a Janus Pannonius Tudományegyetemen.
Az utóbbi tíz évben egyre többet tevékenykedtem civil szervezetekben. Időközben vidékre költöztem, s tanyasi emberekkel létrehoztunk egy helyi érdekvédelmi szervezetet. Csatlakoztam a biokultúra mozgalomhoz, melynek négy évig közép-magyarországi régiós elnöke is voltam. A Biokultúra Szövetséget több nemzetközi projektben és Leonardo programban képviseltem. Nemrég lettem tagja a falugondnoki szolgálatokat is létrehozó, „homálybogozó” Falufejlesztési Társaságnak.
Manapság építőipar iránti nosztalgiámat egy romos Klebelsberg Kunó tanyasi iskola felújításában élem ki. Ennek kapcsán ismertem meg a magyar tanyarendszert és az ott élő emberek múltbéli és mostani küzdelmét a túlélésért. Azt vallom, hogy ez egy érték, a fenntarthatóságnak egy olyan szép példája, amelyet az országnak az Európai Unió szintjén kellene fölvállalnia.

16. Lovasi András

1967. június 20-án született Pécsen, jelenleg Orfűn él.  Húsz évesen megalakítja a Kispál és a borz együttest, melynek máig dalszerzője, basszusgitárosa és frontembere. Szívesen énekel vadon élő és elejtett állatokról, valamint égi és földi testekről. 2005 óta a Kiscsillag zenekarban is játszik, saját bevallása szerint nagy örömmel. Számos magyar filmben szerepel. Házas, két lánya van.
Néhány éve a közéletben is aktív. Egyik kezdeményezője a PANKKK programnak (Program a Nemzeti Kortárs Könnyűzenei Kultúráért), és részt vesz az Országos Civil Fórum megalakításában is. Az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülése után – Schiffer Andrással együtt – kilép a Szeretem Magyarországot klubból.
Kedvenc étele a bundáskenyér, spenóttal.


17. Nagy Nikoletta

33 éves. 1992 óta aktív tagja a Humanista Mozgalomnak. Kerületi közösségfejlesztő projektek, humanista szomszédsági rádió szervezője. A Humanista Párt önkormányzati képviselőjelöltje 1998-ban. Az erőszakmentes életstílusról szóló műhelyek, találkozósorozatok szervezője. "Az Utca Embere" elnevezésű, a hajléktalan emberek segítéséért és a lakhatáshoz való jog elismertetéséért szerveződő önkéntes hálózat egyik alapítója.
Végzettségét tekintve angol nyelvtanár és szakfordító. Irodai munka helyett jelenleg otthoni és játszótéri feladatokat lát el másfél éves kislánya mellett.


18. Foltányi Zsuzsa

Budapesten születtem, 1956. július 13-án. 1974 és 1979 között a Budapesti Műszaki Egyetemen és az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen tanultam, biológus-vegyészmérnök végzettségem van. 1983-84-ben a BME Mérnöktovábbképző Intézetében szakmérnöki tanulmányokat folytattam a szennyvízkezelés és a veszélyes hulladékok kezelésének területén.
Életem során dolgoztam újságíróként, a Műszaki Életnél, a későbbi Impulzusnál, majd a European Youth Forest Action magyarországi koordinátoraként, 1990 és 2005 között szerkesztettem az ÖKO – Környezet, Gazdaság, Társadalom c. kéthavi folyóiratot. 1995 és 2003 között a Környezetvédelmi Tanulmányi Központ kuratóriumának elnöke voltam. 2007 óta az Ökotárs Alapítvány stratégiai tanácsadójaként dolgozom.
Három gyermek édesanyja vagyok.
Alapító tagja, 1994 óta elnöke, és ma is önkéntes aktivistája vagyok az Energia Klub Környezetvédelmi Egyesületnek. 1998 és 2006 között a Nagycsaládosok Országos Egyesületének tagja voltam.


19. Kardos-Horváth János

1981. augusztus 27-én született, a Kaukázus együttes frontembere. A Reakciónak adott interjújában így vall értékrendjéről: „A zöld gondolkodás számomra nem békamentést meg csigagyűjtést jelent,
hanem, hogy ingyenesek a zenék a neten. A nagy pénzügyi mozgások mögött nincs igazi fedezet, csak várakozások, szóval bármikor bedőlhet az egész. A neoliberális hozzáállásról kevés jót gondolok.”


20. Cserhalmi György

1948. február 17-én született Budapesten. 1971-ben diplomázott a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, majd ugyanebben az évben a debreceni Csokonai Színházhoz szerződött. 1972-től három évig a veszprémi  Petőfi színházban játszik, majd két Debrecenben töltött év után a Nemzeti Színházba szerződik. 1977 és 1979 között volt a Nemzeti társulatának tagja, majd 1979-ben leszerződött a Mafilmhez.
1983-tól játszott a Katona József Színházban, majd 1989-ben visszaszerződött a Nemzeti Színházhoz. 1991-től kezdve szabadúszóként dolgozott. 1996-ban az Új Színház, 1999 és 2004 között pedig a Radnóti Színház társulatának tagja lett. 2004-től ismét szabadúszó, a Labdatér Teátrum megalapítója.
Jelenleg is több darabban játszik, többek közt a Nemzeti Színházban, ahol Euripidész drámájában, az Oresztészben Meneláoszt alakítja.
Több, mint 200 filmben játszott. Néhány fontosabb Cserhalmi-film: Agitátorok (1969), Rózsa Sándor (1971), 141 perc a befejezetlen mondatból (1974), Az ötödik pecsét (1976), Psyché (1980), Mephisto (1981), Dögkeselyű (1982), A nagy generáció (1986), Hajnali háztetők (1986), Tüske a köröm alatt (1987), Sztálin menyasszonya (1990), Törvénytelen (1994), Kígyók városa (1994), Megint tanú (1994), A Hídember (2001), Hamvadó cigarettavég (2001), Az ember, aki nappal aludt (2003), Kontroll (2003), A temetetlen halott (2004), A fény ösvényei (2005), Vadászat angolokra (2005), Eszter hagyatéka (2008) Szinte az összes magyar rendezővel dolgozott, Jancsó Miklóstól kezdve Fábri Zoltánon és Bacsó Péteren át a „fiatal” Antal Nimródig.
1986 óta érdemes művész. Balázs Béla-díjat 1982-ben, Kossuth-díjat 1990-ben kapott. 2004-ben tüntették ki az Európai Unió Filméletmű-díjával.
Húsz éve él a Káli-medencében, Kékkúton. Egy gyermeke van.


21. Fullajtár Andrea

Budapesten született. Eredetileg magyar-francia szakos tanárnak készül, de a tanárképzés helyett előbb a Nemzeti Színiakadémián tölt két évet, majd a Színművészeti Egyetemen szerez diplomát 1998-ban. Ekkor már két éve játszik a budapesti Katona József Színházban
Bár kedveli a könnyedebb szerepeket, sokan elsősorban nagy tragikát látnak benne. A szinhaz.hu-nak így nyilatkozott erről: „Amennyire várom, annyira félek is a tragika-szerepektől, mert a gyakorlat azt mutatja, hogy azok a színésznők, akiknek ez a szerepkörük, nagy magánéleti tragédiák, hirtelen törések után jutnak el ide. A bajokból persze kimásznak, mert erősek, éppen ezért tragikák, de szinte mindegyikük súlyos titkokat hurcol be a színpadra.”
Ma is a Katona József színház társulatának tagja. Ő Gina a Vadkacsában (Ibsen), Lady Macbeth Shakespeare drámájában, de alakította már Greta Garbót, a Bánk Bán Melindáját és a gyermekét feláldozó Médeiát. Dolgozik a Budapesti Bábszínházban is.
Játszott többek között Bacsó Péter, Gárdos Péter, Kamondi Zoltán és Tímár Péter filmjeiben, így a nevéhez fűződik a Presszó (1998), A napfény íze (1999), Az Alkimista és a Szűz (1999), a Valami Amerika (2001), a Hamvadó cigarettavég (2001), a Mélyen őrzött titkok (2003) és a Majdnem szűz (2007).
Számos szakmai elismerést kapott; Jászai Mari-díjas.
2004-ben született meg kisfia, Gergő.


22. Csillag Gábor

Budapesten születtem 1964. november 30-án. Gyermekkorom nagy részét angolszász nyelvterületen (Londonban, New Yorkban) töltöttem. Tán innen a már igen korán megjelenő érdeklődés a politika iránt.
18 éves koromban, egy meleg nyáron, július hónapban jöttem végleg haza. Augusztusban megnéztem az István a király bemutatóját a Ligetben, másnap elvittek katonának. Ez volt az első mélyen tanulságos élményem a hazai körülményekről.
Akklimatizálódás után diplomát szereztem az ELTE Kulturális Antropológia tanszékén. Itt tanítottam 6 éven keresztül, elsősorban művészet- és vallásantropológiát. 2000-ben újabb diplomát szereztem modern kori történelemből a Közép-európai Egyetemen.
2001-ben lettem zöld aktivista, 2002-2007-ig voltam a Zöld Fiatalok (ZöFi) szóvivője, 2006-2008 a Védegylet kommunikációs tanácsadója. Az utóbbi években elsősorban szervezetfejlesztéssel, és civil szervezetek média-kommunikációjával foglalkoztam.
Nős vagyok, és van egy csodás 3 éves kislányom. Amit még tudni kell rólam: 4 éve vegetáriánus vagyok, imádom a gyógyfürdőket és a Sherlock Holmes filmeket.


23. Jávor Benedek

Budapestem születtem, 1972-ben. Kisgyerekkoromtól kezdve az állatok, a természet iránt érdeklődtem, tele voltam állatos könyvekkel, és lógtam az – akkori másfél tévécsatornán még elég ritkán hozzáférhető – természetfilmeken. Időnként családomat skorpiók és más, viszonylag rosszabb sajtójú élőlények lakásba fogadásával leptem meg. Viszonylag egyértelmű lépésként az ELTE biológus szakán folytattam, melynek ökológia szakirányán 1997-ben végeztem. 2006-ban ugyanitt PhD fokozatot is szereztem. Az egyetem alatt korábbi érdeklődésem az ökológiai problémák iránt kicsit konkrétabb kereteket kapott, és a diplomát követően 1998-tól a PPKE JÁK környezetjogi tanszékén kezdtem dolgozni. Itt az alapvető ökológiai ismeretek átadása mellett a környezeti etika, a vallások és az ökológia, a társadalmi részvétel kérdéseivel is foglalkozni kezdtem. Jelenleg is az egyetem főállású oktatója vagyok.
2000-ben a Védegylet egyik alapítója voltam, 2000-2001-ben a Jövő Nemzedékek Képviselete program titkára, 2003-2008 között a Védegylet szóvivője funkciót is betöltöttem.
Feleségemmel Budapesten élünk. Szeretem a francia és az olasz kultúrát, biciklizni, kirándulni, focizni és síelni, a nyári estéket, az első havat a Várban, a nap végén levenni a síbakancsomat, a nedves rétek szagát eső után, Paul Klee-t és Bodor Ádámot, meg a tengert. Szeretem azt gondolni, hogy jól főzök.
Gyűlölöm az agressziót, az öntelt ostobaságot, a zajos járműveket, valamint a papír szélével elvágni a kezem.