A '90-es éveket az ifjú szocialisták közt kezdte, később jogvédő lett. Ő képviselte a szólásszabadság nevében Orbán Viktort. Ugyancsak ő védte Bakács Tibort a gój motorosok elleni perben. Egy hete a Lehet Más a Politika (LMP) listavezetője Schiffer András, akinek családjától nem idegen a politika: dédapja a szociáldemokrata Szakasits Árpád volt.

- Ha a foglalkozásáról kérdezik mit válaszol? Politikus vagy ügyvéd?

- Ügyvéd.

- Ezt mondja majd akkor is, ha bekerül a parlamentbe?

- Normális helyzetben egy politikus ért valamihez, van valamilyen foglalkozása. A politikussá váláshoz persze elengedhetetlen a választók felhatalmazása, de ha mindez áprilisban meg is történik, utána is szeretném megőrizni a hivatásomat.

- Elképzelhető, hogy ismét politikusok jogait védi majd a bíróság előtt?

- Semmi sem kizárt, noha mindig is törekedtem az ügyvédi és a más típusú tevékenységei szétválasztására. Persze előállhatnak olyan ütközési pontok, ahol összeférhetetlen lenne a két pozíció.

- Tehát van esély arra, hogy ismét megvédje Orbán Viktort.

- Amennyiben ő kormányzati, én pedig ellenzéki szerepet töltenék be a következő parlamentben, akkor ez komoly etikai problémákat vetne fel. Ám ha az a nem várt helyzet áll elő, hogy mindketten ellenzékben lennénk, akkor már sokkal kevesebb ok lenne rá, hogy elutasítsak egy, a 2007-eshez hasonló felkérést.

- Hosszú volt az útja az LMP-ig. A rendszerváltáskor mi vitte rá, hogy a volt ifjú szocialistákhoz csatlakozzon?

- Jónéhány társammal azon törtük a fejünket '90-ben, miképp lehetséges egy olyan alternatív, kicsit radikális ifjúsági mozgalmat csinálni, amely vállaltan baloldali. A csapda az volt, hogy úgy szerettünk volna egy alternatív baloldali mozgalmat csinálni, hogy nem kértünk a pártállam utódszervezeteiből. Élt bennünk egy naiv illúzió, miszerint az akkori MSZP kapcsolatrendszerét át lehet súlypontozni a régi nómenklatúráról alternatív mozgalmakra - például úgy, ahogy az Kelet-Németországban történt.

- A családjában komoly szociáldemokrata hagyományok is vannak. Dédapja az egykori köztársasági elnök, Szakasits Árpád. Mennyire hatott a politikai identitására mindez?

- Nyilvánvalóan hatott, másfelől bennem hamar szertefoszlottak azok az illúziók, amelyeket az eggyel felettem lévő korosztály egy része táplált a pártállami szervezetekkel szemben. Ma már megmosolyogtató naivitásnak tartom, ahogy '90-'92 között próbáltuk elmagyarázni a szocialista vezetőknek, hogyha már esélyegyenlőtlenségről beszélünk, akkor ez '89-ben kezdődik, amikor egyes szervezetek és személyek a diktatúrából öröklött előnyöket tőkévé konvertálták.

- A szakítás oka valóban a többi között az volt, hogy az ifjú szocialisták vitték ennek a fiatal baloldaliságnak az eszmei vonalát, míg az anyagi oldalt egy másik szervezet tartotta magánál?

- Valóban így volt. A KISZ utódszervezete, a Kiss Péter által vezetett BIT volt, s szocialista vezetők közölték velünk, hogy nálunk van az erkölcsi tisztaság, viszont az utódszervezeteknél a pénz, szóval ne bántsuk egymást, inkább fogjunk össze. Biztos kaptunk volna befutó helyet '94-ben, de ebből a piszkos alkuból nem kértünk.

- Egyelőre nagyon messze vagyunk az LMP-től.

Nem is annyira. Még mielőtt otthagytuk volna az ifjú szocialistákat, összeálltunk néhány alternatív zöld feminista csoporttal, és megszerveztük az Alternatív Hálót '92-ben. Ez arra lett volna hivatott, hogy a különböző ökológiai, új baloldali, emberjogi szervezet között laza konföderációt csináljon. Aztán kiderült, hogy erre finoman szólva nem érett meg a helyzet a kilencvenes években. Ezekből a mozgalmakból jó néhányan ma itt vannak az LMP-ben - számomra ez igazolja vissza, hogy van kontinuitás a politikai aktivitásomban.

- Aztán jött a Társaság a Szabadságjogokért, majd a Védegylet is. Nem tart attól, hogy ez a sok szál nehezíti az eligazodását azoknak, akik az LMP-ről vagy akár Önről egységes képet próbálnak kialakítani?

- A hagyományos ideológiai kategóriákban gondolkodás félreviheti az állampolgárokat: a 21. században tisztán liberális, szocialista vagy konzervatív politikát számon kérni - egyszerűen dőreség, hiszen egészen más ideológiai felosztások működnek. Bennem a kilencvenes évek közepén - jórészt Lányi András hatására - tisztult le, hogy egyrészt van egy technokrata és populista politikai alternatíva, és ehhez képest az ökopolitikával, illetve a globalizációkritikával írható le az, ami az én politikai identitásomat jelenti. Meggyőződésem, hogy a társadalom nagy része torkig van azzal a szekértábor-küzdelemmel és a jobb-bal-felosztással, ami mára kilátástalanná tette a magyar közéletet.

- Ön szerint milyen egy tipikus LMP-szavazó?

- Inkább negyvenötön aluli, inkább városi, az átlagnál képzettebb. Persze minden alól van kivétel, hiszen voltak kistelepülések, ahol tavaly június 7-én, az európai parlamenti választáson bőven öt százalék fölött végeztünk, és a tagjaink között is vannak hetven körüliek.

- Többször megfogalmazódott az a kritika a párttal szemben, hogy túlságosan szofisztikált beszédmódot folytat.

- Tudatosan vállaltuk, hogy a fősodorral ellentétben nem vagyunk hajlandóak "lemenni kutyába", és nem folytatjuk azt a politikai kommunikációt, amit a politikai elit művelt. Hisszük, hogy akadnak elegen a magyar társadalomban, akik éheznek rá, hogy őszintén, tisztán és értelmesen beszéljenek velük. Köztük bőven vannak olyanok is, akik nem diplomások.

- 2006-ban az MDF és az SZDSZ is folytatott klisé-ellenes kampányt, ezt nem az LMP találta ki.

- Van azért egy aprócska különbség: nem csak attól nem nézem hülyének a választót, hogy értelmesen beszélek vele, és tartalmasakat mondok. Az embereket teljes joggal irritálja egy párt, ha az nem az ő problémáikról beszél, vagy az, amikor fensőbbséges küldetéstudattal próbálják őket jobb hitre téríteni. Ebbe buktak bele az említett pártok.

- Az MDF-et talán még korai temetni, előbb várjuk meg a választásokat. Viszont az LMP eredményességét nagyban befolyásolhatja, hogy mennyire ismerik az emberek a pártot. Hogy állnak ezzel?

- A júniusi választás után már 40-50 százalék volt az ismertségünk, jelenleg úgy hiszem, a választópolgároknak több mint a fele tudja és talán érti is, miről van szó. Ez viszont nagyon egyenetlen, ugyanis Budapesten és az egyetemi városokban az ismertségünk bőven meghaladja az országos átlagot, viszont a kistelepüléseken jelenleg olyan 20 százalék vagy még ez alatti. De ez is helyfüggő. Összességében úgy látom, hogy 60 százalék fölötti ismertséget el kell érnünk ahhoz, hogy esélyünk legyen a bejutáshoz.

- Erre mennyit tudnak költeni?

- Pénz bizonyosan kell az ismertség növeléséhez, bár nem hiszek abban, hogy csak milliárdokkal lehet választási sikert elérni. Sőt, főként a mai gazdasági helyzetben egy flancos, drága kampány sokkal inkább visszafelé sülne el, mint egy szerényebb. Az LMP-nek megvannak azok az eszközei, amelyek vagy egyáltalán nem, vagy minimális költségekkel járnak és alkalmasak arra, hogy ismertséget érjenek el. Gondolok a web 2-es csatornákra, az utcai akciókra. Olyan pártok már voltak, amelyeket kevesen támogattak sok pénzzel - mi eleve olyan pártot szeretnénk csinálni, amit sokan támogatnak kevéssel.

- A kongresszus előtt talán arra lehetett számítani, hogy majd az LMP is előjön egy ismert arccal, aki alapból két százalékkal megdobja az eredményt. Nem így történt.

- Még a pártalapítás előtt voltak fókuszcsoportos vizsgálataink, amelyek visszaigazolták azt, hogyha bárkit, bármilyen tisztességes képviselőt is leigazolunk, az nagy visszatetszést kelt azokban, akik szimpatizálnának az LMP-vel. "Én rátok szavazok, adom a cédulámat addig, amíg meg nem látom az első ejtőernyőst" - ez volt a jellemző vélemény. Egyébként tervezünk a listánk végén olyan közismert személyeket szerepeltetni, akik nem kívánnak bemenni a parlamentbe.

- Mondana néhányat?

- Nagy titkok nincsenek, bár még senkit sem kértünk fel. Novák Péter már régebb óta szimpatizál a párttal, az egyik óriásplakátunkon ott lesz Szabó Győző, korábban EP-képviselőjelöltünk volt Cserhalmi György, vagy Lovasi András. Vannak közéleti személyiségek is, akik már kiálltak az LMP mellett: Elek István, Hankiss Elemér vagy legutóbb Fleck Zoltán.

- A konfrontációra visszatérve: a felsorolásnál is feltűnt, hogy a Fideszt eddig nem nagyon találták meg. Mennyire tudatos ez?

- Hadd kérdezzek vissza: ki kormányoz nyolc éve?

- Az MDF nincs kormányon.

- Az MDF csendestárs ebben a történetben.

- Nem szavazták meg a költségvetést, se tavaly, se tavalyelőtt. De a Jobbik sincs kormányon.

- Emlékeztetnék arra, hogy amikor a Sukoró-ügy csúcsra járt júliusban, nyílt levélben fordultunk Orbán Viktorhoz, hogy valljon színt, miképp lehet az, hogy az a törvény, ami lehetővé tette, hogy a Sukoróból ügy legyen, azt a Fidesz is megszavazta 2006 elején. Most pedig látva azt, hogy milyen kalamajka lett, kértük Orbán Viktort, tegyen nyilatkozatot, hogy kezdeményezi a törvény visszavonását. A mai napig nem érkezett válasz.

- Ezt azért nem lehet túl éles kritikának nevezni.

- Éppen ellenkezőleg. Pontosan arról szól ugyanis, hogy mi nem elégszünk meg azzal, hogy nem lesz King City, sem azzal, hogy a jogi felelősségre vonás ebben az ügyben megtörténik, mivel semmilyen biztosíték nincsen arra, hogy egy Fidesz-kormány alatt nem lesznek Sukoró-ügyek. De említhetném azt is, hogy az a közpénzeken folytatott pártpropaganda, amit ma a szocialista kormány művel, az egyenes folytatása annak, amit a Fidesz-kormány csinált 2001-2002-ben. Ott volt az edelényi polgármester gyalázatos kirohanása. Akkor az LMP megkereste a Fidesz elnökségét, és megkérdezte, miként gondolkodik Molnár Oszkár jövőbeni szerepéről.

- Korábban úgy fogalmazott: az LMP lehet az a párt, melynek szavazataival megvalósítható lesz több kétharmados törvény. Hajlandóak lennének "átsegíteni" a szavazásoknál a Fideszt a kétharmadon?

- Ha a leendő kormánypárt - ez valószínűleg épp a Fidesz lesz - kész elfogadni a Transparency International és a Freedom House törvényjavaslatát a párt- és kampányfinanszírozásról, ebben biztosan partnerre fog találni bennünk. De mondhatok más példát is. Hogyha a Fidesz az önkormányzati jogok csorbítása nélkül a képviselőtestületek létszámához akar hozzányúlni, vagy ha az alkotmányhoz szeretnének úgy hozzányúlni, hogy a lakhatáshoz való jog vagy a jövő nemzedékek jogai szerepeljenek az alapjogok között - ebben is tudjuk őket támogatni.

- És miben nem?

- Ha kistelepülési önkormányzatokat akarnak megszüntetni, vagy tekintélyelvű irányba szeretnék eltolni a közjogi berendezkedést. És persze partnerek leszünk mindenben, ami a tiszta közéletet, a zöld fordulatot szolgálja, avagy esélyt teremt a másfél millió szegény számára.

- A kisebb létszámú parlamenttel egyetértenek?

- Szerintem nem a gombhoz kéne varrni a kabátot. Demagógnak tartom a két nagy párt véleményét ebben a kérdésben, hiszen meg kell érteni: nem attól lesz nagyobb kenyér az asztalon, ha százzal több vagy kevesebb képviselő ül a parlamentben. Ehelyett arra kellene rátalálni, miképp lehetne olyan átalakításokat tenni a választási rendszeren, ami az állampolgárok számára átélhetőbbé teszi a demokráciát. Ehhez némileg át kellene alakítani a választási rendszert. Például az öt százalékos küszöb nem tölti be eredeti, '94-ben meghatározott funkcióját, és - mint azt látjuk - nem segít a szélsőségesek féken tartásában. Ezt lejjebb kellene tolni, mondjuk három százalékra. Az ajánlószelvény-rendszer pedig egy abszolút anakronisztikus szisztéma és a politikai korrupció melegágya. Itt is bíráltuk nemrég a Fideszt, amikor olyan hírek szivárogtak ki, hogy több millió szelvényt kívánnak gyűjteni. Ez alapjaiban kérdőjelezi meg a rendszer demokratikusságát.

- Ha egy közepesen optimista forgatókönyvet vennénk, amely szerint bejut az LMP a parlamentbe, ám kiderül az is, hogy nem lehet más a politika, akkor mit csinálnak?

- Ez akkor egy elég pesszimista forgatókönyv. Számunkra a siker nem szavazatszámban és százalékpontban mérendő, hanem abban, hogy valóban tudunk-e változtatni a politika irányán és a közélet minőségén. Folyamatosan a partvonalon kívülről bekiabálva persze meglehetősen csekély erre az esély. Ha ez mégse sikerül, akkor csak azt tudom mondani, amit az elején: mindannyiunknak van tisztességes hivatása. Legfeljebb visszatérünk hozzá.

- Állami támogatást érő szavazatmennyiséget kap a párt áprilisban, ám mégsem kerül be a parlamentbe. Schiffer András folytatja-e az LMP-t?

- Be fogunk kerülni.

Népszava