Az Energia Charta Egyezményt még az 1990-es évek elején írták alá, azért hogy megvédjék az olaj- és gázipari vállalatokat a volt Szovjetunióba történő befektetésekkel szembeni politikai kockázatoktól. De az Egyezmény befektetővédelmi rendelkezései annyira a szennyező nagyvállalatoknak kedveznek, hogy az már nagy mértékben veszélyezteti az EU-s klímacélok elérését. Az Egyezmény felülvizsgálata napirenden van, de a magyar kormány hallgat, ezért hivatalos tájékoztatást kértünk tőlük.
Egy tényfeltáró riport világított rá arra, hogy az Energia Charta Egyezmény beruházásvédelmi rendelkezéseinek keretein belül a befektetők és az államok közötti jogviták igencsak elszaporodtak. Az Egyezmény nagyon magas szintű védelmet biztosít többségében multinacionális cégeknek, és lehetőséget ad arra a szennyező nagyvállalatoknak, hogy bepereljék az államokat, ha úgy látják, hogy a pénzügyi profitjuk veszélyben van.
Mára már ott tartunk, hogy az Egyezmény rendelkezései alapján indított perek 74 százalékát magáncégek indítják tagállamok ellen nemzetközi választottbíróságok előtt.
A szennyező nagyvállalatok profitéhségéből eredő pereskedések annyira tarthatatlanok lettek, hogy az Európai Bizottság már egy, a Charta modernizációrára vonatkozó kezdeményezést javasol, Franciaország pedig a megállapodásból való közös EU-s távozásra szólít fel. A nemzeti szuverenitás megvédését folyamatosan hangoztató magyar kormány álláspontja viszont nem ismert az ügyben, ezért az LMP írásbeli kérdéssel fordult az innovációs és technológiai miniszterhez annak érdekében, hogy megismerjük egy szuverenitásbeli kérdésben kifejezetten csendben maradó kormány álláspontját.
Az LMP egyébiránt támogatja azt az európai zöld közösségi petíciót is, ami a klímacélok elérése érdekében követeli az Egyezményből való közös kilépést, a szennyező nagyvállalatok joguralmának és hatalmának letörését.
Ungár Péter
országgyűlési képviselő (LMP)
