Ha a kormány valóban megbecsülné a kulturális dolgozókat, akkor nem kidobta volna őket a közalkalmazotti státuszból, hanem megtartotta volna kiemelt védettségüket és biztosabb anyagi hátteret biztosított volna számukra, hiszen munkájuk kiemelt jelentőségű társadalmi szerepvállalás.
A koronavírus-járvány első hulláma megmutatta, milyen kilátások várnak a kulturális dolgozókra a közalkalmazotti státusz megszűnésével. Az önkormányzati támogatás csökkentésével a foglalkoztatónak nem lesz forrása magasabb jövedelmet ajánlani, rendelkezésre álló bértömegek híján pedig nem beszélhetünk valódi béremelésről.
2020. november 1-jétől érkezik az ígért emelés januárig visszamenőlegesen, mely azonban nem képezi részét az október 31-ig esedékes továbbfoglalkoztatási ajánlatnak. Ezzel gyakorlatilag a kormány minimalizálja a ráfordítandó önköltséget, ami azonban az új helyett csak a régi bérek 6%-os növekedése lesz.
A csúsztatáson alapuló öndicsőítés mellett láthatóan nem szívesen beszélnek arról, hogy a területen 2002 óta valamirevaló emelést csupán a 2017-es 15%-os illetménypótlék jelentett. Az elmúlt tíz évben ráadásul 35 százalékos infláció ment végbe, és így a kulturális dolgozók fizetésének valódi értéke valójában évről évre csökkent.
A koronavírus-járvány miatt amúgy is rengetegen elveszítették a munkájukat a szektorból, ezért a lehető legrosszabb pillanatban történt a törvényváltozás. Az LMP mindent megtesz a közalkalmazotti státusz helyreállításáért és Magyarország kulturális örökségének védelméért. Valódi bérrendezést, valódi megbecsülést a bértábla rendezése és a diplomás bérminimum jelenthet.
Ungár Péter
országgyűlési képviselő LMP
