Ökopunk Kispestről – interjú Ferenczi Istvánnal

Wekerlén él, működök, tevékenykedik, de egy utcával a Wekerlén túl lakik. Fontos számára a környezettudatosság, a határok feszegetése és szabadság. Talán nem is csoda, hogy ökopunknak határozza meg magát. Ő Ferenczi István, akit most választottak újra kispesti önkormányzati képviselővé.

Inkább tűnik mozgalmárnak, mint politikusnak.

2000-ben éreztem azt először, hogy már nincs kire, nincs mire szavazni az akkori választékból. Akkor olvastam egy újsághirdetést, hogy ha te javíthatatlan világmegváltó vagy, ökoforradalmár, vagy virágevő hippi, akkor lépjél be a Zöld Demokratákba, mert tagokat és aktivistákat keresünk. Fél éven belül kiderült, hogy ez rosszabbul néz ki, mint amit a Kisgazdapártról gondoltunk. Kiszakadva megalapítottuk gyorsan a Zöld Fiatalok Egyesületet. Az volt a manifesztónk, hogy mi zöld ökopolitikai szervezet vagyunk, amit úgy kell megkülönböztetni a többi zöld környezetvédőtől, hogy elmondjuk, hogy ennek a politikának része más is. Igenis határozottan bele kell állni és fel kell vállalni különféle emberjogi kérdéseket is.

De az ember a politikust mégis úgy képzeli, hogy öltönyben jár, és minden szavát megfontolja.

Ökopunknak gondolom magam. Az öko ebből a környezettudatosságot, a holisztikus megközelítést jelenti, vagyis, hogy egy nagy élő bolygónak a részei vagyunk. A punk meg az belőle, hogy amit lehet, csináld magad. Nem kell megvárni, hogyha egyszer véletlenül jól szavazunk, akkor jön egy jó vezető, és hátradőlhetünk, majd maguktól megoldódnak a dolgok. Ilyen nem lesz, az embernek magának kell megcsinálnia. A punkosság alapja a határok feszegetése a társadalom által elfogadott és belekényelmesedett szerepekkel szemben.

Mit keres egy punk a Wekerlén?

Dél-pesti vagyok, erzsébeti meg lőrinci voltam. Kispestre akkor kerültem, amikor összejöttünk Tracey-vel, a feleségemmel. Szeretem a külvárost, mégiscsak közelebb vannak nagyobb, kihaltabb terek, kiserdők, ami nekem fontos. A Wekerlének pedig egyedálló identitása van. Van egy nagyon jó közösség, van egy nagyon jó épített környezet, és lehetőség is van arra, hogy ezt a közösséget még jobbá tegyük. A régi ódon házak, meg a nagy fák miatt van egy állandó melankóliája, amit nagyon bírtam a legelejétől fogva. Az hab a tortán, hogy be is lehet illeszkedni. Az itteniek értékelik, ha teszel valamit a közösségért. Ez az egész összeállt egy nagyon jó élménnyé és életté.

Mi az, amit tett és miért?

2007 táján már éreztük szelét a klímaváltozással járó kataklizmának, melynek egyenes következményének tűnt a társadalmi összeomlás lehetősége. Ekkor találtunk rá az átalakuló városok hálózata elnevezésű nemzetközi mozgalomra, és a hozzá tartozó módszertanra, ami a nagy globális, társadalmi problémákra helyben keres válaszokat, a helyben élő szomszédokat bevonva. Ennek lényege az, hogy úgy nem próbálsz építeni ökológiai szempontból közösséget, mint az egy ökofalu esetén, ahol összejönnek a hasonszőrűek, hanem pont fordítva, azzal próbálsz kezdeni valamit, ami van. Tudatosan elkezdtük keresni a kapcsolatot és az együttműködést olyanokkal, akikről úgy éreztük, hogy fogékonyak a közösségi gondolatokra. Kismamák, idősebbek, olyanok, akikek fontos a család.

Mi az a három legfőbb dolog, amit képviselt az előző önkormányzati ciklusban?

Arra büszke vagyok, hogy sikerült elérni, hogy egyetlen egy fát sem vágtak ki a Kiserdőben, pedig akartak. Arra is sikerült felhívni a figyelmet, hogy a 100 éves házakban lévő 100 éves vízvezetékekkel, ami azt jelenti, hogy mára jóval az egészségügyi határérték felett tartalmaz a csapvíz ólmot. Szemléletformálással, nyomásgyakorlással és konkrét cselekvési tervekkel képviseltem ezt az ügyet. Szintén nagyon fontosnak tartom, hogy a képviselő-testületben vittem a klímaváltozással kapcsolatos ügyeket. Artikulálni tudtam a városházán is az LMP és a zöld szervezetek követeléseit, amik megjelentek programszinten is a kerületben.

És a következő időszakra?

Nekifutunk még egyszer a menzának, hogy ne ez a közepesnél kicsit rosszabb, kartell- és lenyúlásgyanús konyha etesse a kerület gyerekeit, hanem egészséges ökomenza. Célom, hogy a kerület nagy forgalmú útjainak, de különösen a Határ út terhelésének csökkentése. Nem járja, hogy az ott élők körében sokkal nagyobb a rákos megbetegedések száma. A Kiserdőt pedig továbbra sem hagyjuk tönkretenni.