A jó gazda előre gondolkodik, érdemes nekünk is számot vetni a következő évek lehetőségeivel és kényszereivel.

A fenntarthatóság mindig aktuális téma, de most különösen az, hiszen az Orbán-kormány gazdasági modellje az Európai Unióból kapott fejlesztési pénzekre épül, és azok elapadásával teljesen új helyzet áll elő a következő években. Az EU-s támogatások jelentősen csökkenni fognak 2020-tól, tehát külső források helyett magunk lábára kellene majd állnunk. A Fidesz parazita-modellje, ami a külső források minél gyorsabb elköltését jelenti, tekintet nélkül annak céljára és eredményére, nem folytatható tovább.

Mit kell tennünk ahhoz, hogy az uniós források lecsökkenése után a magyar gazdaság ne roppanjon meg, a multik és a felpumpált fideszes haveri cégek helyett életrevaló, piacképes kis- és középvállalkozások és szövetkezetek legyenek társadalmunk gazdasági tartópillérjei?

A környezeti és társadalmi értelemben is fenntartható gazdaság alapja az egészséges, prosperáló, de a környezeti feltételeken belül működő helyi gazdaság. Az emberléptékű gazdaságnak települési, járási vagy regionális szintjei vannak. Ez akadályozza meg az elvándorlást, biztosít jólétet helyben, és teszi ellenállóvá az egész ország gazdaságát a globális piaci zavarok idején is.

Ökológiai, globalizációkritikus megközelítésből úgy értékeljük, hogy a helyi gazdaságok megerősödését maga a rendszer, a globalizált kapitalista gazdaság akadályozza, hiszen elszívja erőforrásainak jelentős részét. Nem csak a természeti erőforrásokat és a pénzt, de a képzett munkaerőt, a vállalkozókedvű fiatalokat is.

A támogatások nagy része csak átfolyik, nem alakul tartóssá, nem okoz emelkedést. A Fidesz rendszerében már csak azért sem, mert a felét helyi kiskirályok ellopják, és vadászházakra, luxusingatlanokra, luxusutakra és offshore-vagyonok felhalmozására költik.

A feladat tehát gazdaságpolitikai szinten: lassítani az erőforrások kiáramlását, a helyi szükségletek nagyobb részét fedezni helyből. S valódi, ezt elősegítő fejlesztéseket vinni a településekre, erősíteni a közszolgáltatásokat, a közlekedési lehetőségeket, az igény szerinti képzést-szakképzést – azaz a helyi tőkét kell növelni.

Mit jelent ez a gyakorlatban?

Három fontos példa: a helyi energiatermelés, az utak állapota és a szövetkezetek.

A fűtési energiát és az áram jelentős részét helyben is elő lehet állítani megújuló erőforrásokkal. Ezek telepítését és karbantartását helyi kisvállalkozások is el tudják végezni. Ez már önmagában döntően növelné a helyben maradó forrásokat. Óriási dolog lenne, ha a helyi jövedelem 20 százaléka nem Oroszországba folyna ki a földgázért cserébe, hanem helyben maradna, helyi – akár önkormányzati – vállalkozásoknál.