A fenntartható fejlődés nem egy egyhetes program, de valamikor el kell kezdeni

Ma már nem kérdés, hogy a Föld országai különbözőképpen, de hosszú távon egyaránt fenntarthatatlan úton járnak.

  • A társadalmi esélyegyenlőség és szolidaritás hiánya,
  • a mások elnyomásával és kizsákmányolásával járó tőke- és hatalom koncentráció,
  • a demokráciák törékenysége,
  • a természeti erőforrásokhoz és a méltó emberi életfeltételekhez való hozzájutás egyenlőtlenségei,
  • a végtelen gazdasági növekedés mítosza egy véges erőforrásokkal rendelkező világban mára olyan kritikus helyzetet teremtett, hogy alapvető és mielőbbi változásokra van szükség.

És ezt a változás csak mi, emberek tudjuk elérni, különösen, mert problémáink döntő többségét is mi idéztük elő. A háborúk, a terrorizmus, a szegénység, a környezetszennyezés és természetpusztítás a mi társadalmi termékeink, de egyúttal a mi életünket és jövőnket is veszélyeztetik.
Ezért egy új, közös értékrendre és szemléletre, és ezt leképező társadalmi-gazdasági berendezkedésre van szükség.

Immár több évtizedes törekvés, hogy életünket, fejlődésünket fentartható pályára kell állítani.
A Római Klub jelentései, a Riói Környezet és Fejlődés Világkonferencián elfogadott Agenda 21, és azóta számos, a világ vezető tudósai által kidolgozott elemzés, jelentés és program mára átfogó és mindenki által megérthető keretet és célt biztosít a cselekvéshez. Ehhez persze megfelelő politikai akarat és társadalmi együttműködés is kell, és úgy tűnik, ma ebből van a legnagyobb hiány.

Éppen ezért van nagy jelentősége annak, hogy a Fenntarthatósági Hét 2015. óta egy olyan, egész Európát érintő kezdeményezéssé vált, melynek célja minél több fenntarthatósággal kapcsolatos szervezet, tevékenység, kezdeményezés bemutatása, a jó kezdeményezések és gyakorlatok megismertetése. Fontos, hogy az emberek ne csak száraz tudományos tényeken keresztül szembesüljenek fenntarthatósági kérdésekkel, hanem közösségükön keresztül maguk is részesei legyenek a megoldásnak.

Az idei Európai Fenntarthatósági Hét ma, május 30-án kezdődik. A hét nap alatt Európa 30 országában 4561 eseményre várják az érdeklődőket, hogy a fenntarthatóság ne csak egy elvont fogalom, hanem közösen bejárandó út legyen.

Sokan úgy gondolják, hogy mi itt Magyarországon nem sokat tudunk tenni a globális problémák megoldásáért. De ez nem így van, mert ezek a mi problémáink is.

A 2012. évi Rio+20 Fenntartható Fejlődési Konferencián 193 ENSZ tagállam által elfogadott, a globális problémák megoldására irányuló 17 Fenntartható Fejlődési Cél és 169 feladat közül 83 olyan, amely még a hazai Nemzeti Fenntartható Fejlődési Stratégiában is szerepel.
És ennek kapcsán ki kell mondanunk: bár ezt a Stratégiát a Magyar Országgyűlés már 2013- ban elfogadta, a Fidesz sokéves kormányzása idején nem hogy közeledtünk, de sok tekintetben távolodtunk a kitűzött céloktól.

Ahogyan a Jelentés is fogalmaz, hazánk az egyébként örvendetes részterületi eredmények ellenére továbbra is fenntarthatósági válságban van. A négy nemzeti erőforrásunk egyike sincs jó állapotban, az ezeket jellemző mutatók többsége nem csak az EU-átlag alatti, de a hozzánk hasonló történelmi-gazdasági helyzetben lévő visegrádi országokénál is rosszabb.

A nemzeti erőforrások állapotát tekintve a 16 kulcsindikátor közül 4 állapota rossz, 8 átlag alatti, 4 átlagos, és csak 7-nél enyhén javuló a trend.

Hogyan juthattunk oda, hogy

  • az egyébként is csökkenő népesség mellett az ország népességének 6%-a külföldre ment,
  • a 2015-ös PISA tesztek szerint a tanulók valamivel több, mint 25%-a funkcionális analfabéta és a korai iskolaelhagyók aránya is növekszik,
  • A magyar oktatási rendszer az egyik legrosszabbul teljesítő az OECD-országok között a tekintetben, hogy mennyire képes az iskola csökkenteni a családokból hozott társadalmi különbségeket,
  • Az egészségügyi ellátással elkerülhető halálozás szempontjából Magyarország az EU-országok között az utolsók között áll. (A 65 év előtt bekövetkezett halálozások negyedét lehetett volna megfelelő egészségügyi ellátással elkerülni.)
  • A légszennyezés egyes komponensek tekintetében nő és súlyosan egészségkárosító,
  • A biodiverzitás folyamatosan csökken. Reális a veszély, hogy még a rendszerváltozásig fennmaradt ökológiailag értékes területek is lassan, de folyamatosan áldozatul esnek.

Ezért az LMP politikusaként és az Országgyűlés Fenntartható fejlődés bizottsága elnökeként Schmuck Erzsébet kezdeményezni fogja, hogy

  • ezt a jelentést vitassák meg a Parlamentben,
  • nyissunk róla társadalmi párbeszédet, és
  • készüljön Országgyűlési határozat a nemzetstratégiai szempontból legfontosabb teendőkről és azok végrehajtásáról.

Mert a fenntarthatóságért nem csak egy évben egy héten, de minden nap kell tenni.

2018-05-30T13:12:44+00:00 2018. 05. 30.|Fenntarthatóság|