A 2019-es költségvetés tovább vezeti Magyarországot a zsákutcába

A 2019-es kötségvetést minisztériumi dolgozószobákban, kitalált hangulatjelentések és kozmetikázott statisztikák alapján írhatták, mert egészen biztosan nem találkozik a mindennapok valóságával. Csárdi Antal vezérszónoki felszólalásában részletesen is kifejtette az LMP álláspontját a kormány által benyújtott 2019-es költségvetésről.

A tervezet nem jelent megoldást Magyarország legnagyobb problémáira és nem készíti fel a magyar gazdaságot az előttünk álló kihívásokra. Ebben méltó folytatása az elmúlt évek költségvetéseinek, hiszen ugyanazokat az irányokat viszi tovább, ami továbbra is romló versenyképességet, növekvő korrupciót, szétszakadó társadalmat és az országot egyre elhagyó fiatalokat – és kevésbé fiatalokat – fog hozni jövőre.
Ennek a költségvetésnek maga a jövő a legnagyobb vesztese, ezekben az években, az ilyen költségvetésekkel veszíti el ugyanis Magyarország azt az esélyt, amit a 21. század kínál – hogy fenntartható növekedési pályára álljon, hogy erősödő, gyarapodó, összetartó ország legyen.
 

Orbán Viktor szavai ritkán találkoznak tetteivel

Az oktatás a legjobb eszköz arra, hogy igazságos társadalmat építsünk: a magasabb végzettség nem csak magasabb jövedelmet, de nyitottságot, jobb együttműködési készséget is jelent, amit később úgy a munkaerő-piacon, mint a civil életben is kamatoztatni lehet. Nekünk ugyanis oktatás az első számú prioritás, mert benne van minden, amitől jobb, sikeresebb és boldogabb lesz egy társadalom.

Sikeres magyar vállalkozók nélkül sincs sikeres Magyarország

Úgy soha nem leszünk az Európai Unió öt legélhetőbb államának az egyike – ahogy azt Orbán Viktor ígérte a választási győzelem után – ha a gazdaságpolitika célja, hogy a gazdagabb nyugat európai államok összeszerelő üzemévé tegyék Magyarországot. Mi nem kiszolgálni, hanem utolérni akarjuk ezeket az országot, de ehhez sikeres és erős magyar vállalkozásokra van szükség.

Akikre nem gondol a költségvetés

Sokat elmond a Fidesz társadalompolitikájáról, hogy nem gondol arra a mintegy félmillió egyszülős családra, ahol a gyermeknevelés terhe csak az egyik szülő vállát nyomja. Nem gondol azokra sem, akik idős hozzátartozójukat, beteg gyermeküket ápolják. Pedig ez nem egy reggel nyolctól délután négyig tartó műszak, hanem szabadnap nélküli, huszonnégy órás felügyelet.

Több szférában tarthatatlan a bérhelyzet

Méltatlan helyzetben vannak azok a közszolgálati dolgozók, akiknek 2008 óta, tíz éve nem változott az illetményalap. Az orvosok, ápolók jelentős része már külföldön van, a Balatonra nem találni pincért, felszolgálót, a magyar ipar teljesítőképességét egyre durvábban korlátozza, hogy nincsenek megfelelő szakemberek, sőt, segédmunkások sem. Kétségtelen, hogy az elmúlt évben jelentős minimálbér-emelés történt, de ez legfeljebb tűzoltásra jó, a magyar gazdaság ettől nem fog életre kapni. A bérválság megoldása egy igazságos adórendszer.

A költségvetés sarokköve lehetett volna a családpolitika

A kívánt és egyébként valódban kívánatos demográfiai fordulatot a jövő évi költségvetés nem fogja elhozni, legfeljebb Magyarországon kívül. Ma ugyanis az a helyzet, hogy a külföldön születő magyar gyermekek száma nő, míg az itthon születetteké csökken. Alighanem a kormányon kívül mindenki érti, miért van ez így.

Környezetromboló beruházásokat folytatnak, vagy alapoznak meg

Magyarország természeti adottságai ugyanis tökéletesen alkalmassá tennék arra, hogy energia-ellátásunkat megújuló energiákkal biztosítsuk, ennek kiépítése pedig akár 100 ezer új, válságálló munkahelyet hozna létre, az ország egész területén. A lakások hőszigetelése és energetikai korszerűsítése, valamint a mezőgazdasági biomassza energetikai célú hasznosítása tízezres nagyságrendben teremthetne önfenntartó, piaci munkahelyeket minimális állami ráfordítással, a kvótabevételek, a célzott uniós támogatások és az energiaszolgáltatók által megelőlegezett megtakarítások felhasználásával.

A fenntartható önkormányzat a társadalom fenntarthatóbb működéséhez járul hozzá

Hiába van tehát 4 magyar régió az unió legszegényebbjei között, a kormánynak láthatóan nem sürgős ezek felzárkóztatása. De nem csak a vidékfejlesztés, hanem az önkormányzati forráselosztásból is az látszik, hogy a magyar kormány végképp lemondott a vidék Magyarországáról. Pedig nincs fontosabb, mint az élő, lüktető helyi közösség, amelyik alulról felfelé megfogalmazza problémáit és megoldásait.

 
Ez a költségvetés nem állítja a saját lábára a magyar gazdaságot, márpedig a kormány által is elismert közelgő válság miatt erre minden korábbinál nagyobb szükség lenne. Ehhez le kéne állítani a fölösleges beruházásokat, és olyan dolgokra költeni, ahol száz százalék a magyar beszállítók aránya, és nem jó esetben hetven, mint Paks esetében. A magyar beszállítók körét pedig le kell cserélni: eddig Mészáros Lőrinc kapott mindent, most mindenki más következik.

LMP