fbpx

Kezdődik az új szemeszter: a magyar felsőoktatás még mindig fényévekre van a világszínvonaltól

Kezdődik az új szemeszter: a magyar felsőoktatás még mindig fényévekre van a világszínvonaltól

Az elmúlt napokban sokat beszéltünk a közoktatásról, az új NAT-ról, a pedagógusok helyzetéről, de kicsit háttérbe szorult a felsőoktatás helyzete. Márpedig a felsőoktatásban is indul az őszi félév. Szabó Szabolcs a felsőoktatás helyzetéről tartott sajtótájékoztatót.

Minden kollégánk nevében sikeres félévet kívánunk a hallgatóknak, sajnos azonban látni kell, hogy ehhez nem igazán adottak a feltételek. Sok tényező játszik ebben szerepet: egyrészt az egyetemi oktatók bére egészen elképesztően alacsony. Majd 10 év után a kormány nekiállt ugyan a bérrendezésnek, de ez kimerült egy három évre elnyújtott 25 százalékos béremelésben. Így ma ott tartunk, hogy egy tanársegéd és egy adjunktus bére bőven 200 ezer forint alatt van, de még egy egyetemi tanár bére is csak a fele egy országgyűlési képviselő fizetésének. Ma már nem csak a külföldi egyetemek által biztosított bérektől vagyunk fényévekre elmaradva, de egy hazai jól képzett szakmunkás is simán kenterbe ver egy tanársegédet vagy adjunktust. És itt családalapítás előtt álló fiatal felnőttekről beszélünk. Nem véletlen, hogy egy tavalyi ELTE-s belső felmérés fő megállapítása is az volt, hogy a kollégák nagyon elégedetlenek a bérrel, mert ma már egyes vagy szlovák kolléga is a dupláját, háromszorosát keresi a mi bérünknek.

egyetemi tanár 554400 368000
egyetemi docens 388100 258000
adjunktus 277200 184000
tanársegéd 221800 146900

Másrészt azt tapasztaljuk, hogy az egyetemi oktatók/kutatók emberfeletti erőfeszítése ellenére is folyamatosan csúszkálnak lefelé a magyar egyetemek a nemzetközi rangsorokban. Mondjuk ki: nem adottak a feltételek a normális kutatáshoz. A Képviselői információs szolgálat Szabó Szabolcs számára készített összeállásának a végkövetkeztetését:

“az általános rangsorokban Magyarország esetében stagnálás, illetve lemaradás figyelhető meg az utóbbi években. Csak a Szegedi Tudományegyetem és a SOTE volt képes bekerülni, illetve bent maradni a top 500-ban (…) a magyar felsőoktatás versenyképessége a többi országhoz képest lemaradóban van.”

A térség többi országának top egyetemei sokkal jobb helyezéseket érnek el (Lengyelország, Csehország, Észtország, Szlovénia stb.), és ennek a fő oka, hogy nem adottak a hatékony kutatás feltételei. Egyszerűen nincs pénz, a kollégák túlterheltek.

Szabó Szabolcs sajtótájékoztatója 2018. szeptember 2-án (Fotó: LMP)

Harmadrészt kijelenthető, hogy a hallgatók számára sem vonzó már annyira a hazai felsőoktatás. Napjainkban annyian jelentkeznek a hazai felsőoktatásba, mint ahány fiatal felnőttet felvettek oda 10 évvel ezelőtt. És ennek nem elsősorban demográfiai okai vannak. Sokkal problémásabb, hogy egyrészt sokan nem engedhetik meg maguknak az egyetemet, másokat adminisztratív eszközökkel szorítanak ki (az államilag finanszírozott keretszámok egyes szakokon történő megvágásával), valamint egyre többen külföldi egyetemre mennek tanulni. Ma van olyan budapesti gimnázium, ahol a végzősök 40 százaléka külföldi egyetemre megy (ELTE Radnóti Gimnázium). A hallgatói juttatások érdemben 10 éve nem emelkedtek. Ez pedig kifejezetten rontja a tanulmányi eredményeket és a lelkesedést is rombolja (főleg, ha napi 8 órás munkát végeznek).

A felsőoktatásnál ezek a konkrét LMP-s javaslatok:

  1. Vissza kell pótolni a felsőoktatásból kivont forrásokat: alapvető cél, hogy minél több fiatal tanuljon tovább vagy szerezzen használható szakmát. Mert le vagyunk maradva az egyetmi végzettségűek arányát tekintve. Ennek érdekében első körben meg kell szüntetni a felsőktatás fizetőssé válását, bővíteni kell a hallgatói juttatásokat. A tandíjmentességet a doktori képzésre is ki kell terjeszteni.
  2. Meg kell emelni az oktatásban dolgozók bérét (és a belső struktúráját is át kell alakítani)
  3. Mindenki számára, aki megfelel a követelményeknek, biztosítani kell a diploma és lehetőleg a doktori fokozat tandíjmentes megszerzését, ugyanis a tudás a megkönnyebben és legfenntarthatóbb módon szaporítható, legértékesebb gazdasági erőforrás. Ehhez a GDP legalább 8%-át kell átfogóan az oktatásra, a jövőbe való befektetésre fordítani.
  4. Kiemelten fontos: vissza kell állítani az egyetemek autonómiáját: első körben át kell alakítani a kancellária-rendszert: nem gyámkodhatnak az állam a kancellárokon keresztül az egyetemeken. Elhisszük, hogy az Orbán-kormány már mindent és mindenkit gyámság alá akar helyezni, de a jövő nem lehet gyámság alatt (meg kell szüntetni tehát a kancellárok vétójogát).
  5. Meg kell szüntetni a központilag meghatározott keretszámok rendszerét: a központi keretszámok rendszerét az állami fenntartó és az intézmény közötti szerződés váltaná fel, amely a hallgatói létszámra vonatkozó előirányzatot is tartalmaz, figyelembe véve az egyetem vagy főiskola tényleges kapacitásait és a hallgatói érdeklődést.
  6. Az egyenlő esélyek érdekében ingyenes felsőoktatási előkészítő tanfolyamokat kell indítani a hátrányos helyzetű fiatalok számára.
  7. A gyermekek után járó adókedvezményt ki kell terjeszteni a felsőoktatásban tanulókra 24 éves korig.

És van még egy akkut probléma, amit meg kellene oldani: azok a hallgatók, akik még osztatlan képzésben jártak egyetemre, abszolutóriumot szereztek, de nem tették le a záróvizsgát, azoknak a törvény szerint idén szeptemberben lejárt minden határidő a diploma megszerzésére. Mivel becsléseink szerint kb. 15 ezer hallgatóról van szó, ezért javasoljuk, hogy még egyszer utoljára adjunk egy kis időt, és 2019. márciusáig toljuk ki a határidőt.

2018-09-07T13:00:04+00:00 2018. 09. 05.|Oktatás|