Hogy Érd élő és ne alvó város legyen – Interjú Andrasek Mónikával

Andrasek Mónika nem csak a választók bizalmát nyerte el választókerületében, hanem a képviselőtestületét is, megválasztották a Fenntartható Fejlődés Bizottság elnökének. 

Első képviselői ciklusodat kezded az érdi közgyűlésben. Hogyan ünnepeltetek október 13-án?

Ez fantasztikus eredmény, hiszen senki nem gondolta volna, hogy egyszer tényleg sikerül leváltani T. Mészáros Andrást, aki 13 évig volt polgármester.. Ezalatt az idő alatt 8 évet éltem Angliában. Amikor hazaköltöztem, döbbenten láttam, hogy alig változott valami a városban, és ez gondolkodtatott el azon, hogy valamit tennem kell, valakinek változást kell hoznia az érdi közéletbe. Ezt csapatként sikerült is elérnünk, nem kis munka árán. Október 13-án együtt tartottunk eredményváró bulit és fantasztikus volt a hangulat. Ahogy érkeztek be az eredmények, úgy tűnt egyre reálisabbnak a győzelmünk.

Egyetemi tanulmányaid középpontjában a fenntarthatóság és a környezetvédelem állt, mit gondolsz ezen szempontok alapján miben kell fejlődnie Érdnek?

Rengeteg mindenben! Ekkora városban már rég ki kellett volna építeni bicikliút-rendszert, de ott van még a zöld területek növelése; a kerti hulladék rendszeres elszállítása és újrahasznosítása; a kultúrális-szabadtéri terek fejlesztése-zöldítése; a kultúr-közösségi házak létesítése, hogy a fiatalabb generációnak is legyen hova mennie és ne ragadjon Budapesten ragadjon.

Ezen folyamatokat felülről kell irányítani?

Az egyetemen, többek között a ‘grassroot approach’-ról is tanultunk, ami annyit tesz, hogy ‘alulról’, azaz a közösségre, a helyi problémákra fókuszálva keresünk együtt megoldásokat a problémákra. Ezt szeretném követni, hiszen a problémás területen élő lakosok tudják igazán elmondani, hogy milyen kellemetlenségekkel kell nap mint nap megküzdeniük.

Milyen konkrét lépésekre lehet számítani?

A programomban is benne van, hogy Érdligetre szeretnék alközpontot létesíteni, ami már gyakorlatilag készen is van papíron, hiszen évekkel ezelőtt elkezdték tervezni, csak az előző városvezetés elsöpörte. Mi viszont most befejezzük. Az alközpont egy élelmiszer áruház lesz, ahol megtalálható lesz még posta, szaküzletek, bankautomata, esetleg rendőrségi iroda, kávézó. Hatalmas segítség lesz a ligeti lakosoknak, hiszen nem kell majd mindezekért buszra szállni, beutazni a városközpontba.

Sokáig éltél Londonban. Voltak olyan tulajdonságai a városnak, amiket szívesen látnál Érden is?

Hogyne! Londonban nem kell sokáig keresgélned, hogy találj kávézót, ahova beülhetsz egy baráti beszélgetésre. Itt ez nagyon hiányzik. Érdligeten különösen. Nagy szükség lenne olyan épített környezetre, ami egyensúlyban van a természettel. Tehát nem betonozni kellene a végtelenségig, hanem parkosítani és építkezni, ami összehozná a lakosságot. Ez által összetartóbbá válna a közösség is. A másik nagy lemaradásunk az az, hogy Érden nincs fejlesztő intézmény a sérült gyerekeknek, sokan Biatorbágyra vagy Budapestre viszik a gyermeküket. Ez egy 70 ezres városban nem lehetne kérdés.

Kisgyermekes anyukaként milyen problémákkal találkoztál helyben? Milyen ötleteid lennének etéren?

Elsősorban nincs járda. Ha van, akkor az legtöbbször használhatatlan, mert régi, töredezett, és néha nem vezet sehova, mert nem folytatódik. Babakocsival kész életveszély közlekedni. A házunktól nem messze van egy csöndesebb utca, ott sétáltunk régebben, de sajnos sok autós használja egérútként, ezért már arra sem megyünk. Annyi potenciális hely van, ahol ki lehet alakítani biztonságos sétáló övezeteket. Ezen leszünk.