Az LMP álláspontja szerint a kormány az elmúlt kilenc évben teljesen figyelmen kívül hagyta a szociális szektort. Ennek következtében megalázóak a fizetések, növekszik az elvándorlás és drámai a szakemberhiány.
Nem véletlenül kellett sztrájkkészültségbe lépnie a szociális szektornak: hiszen a szociális ágazat a huszonnegyedik órában van. A szakember hiány olyan drámai, hogy egyes régiókban az ellátás elfogadható minőségét veszélyezteti. A szociális szektor Magyarország egyik kitörési ágazata lehetne, ehelyett a kormányzati politika mostohagyereke. Az idősödő társadalom miatt hiába lesz az ágazat egyre fontosabb, ha a kormány alacsony bérekre építő politikája miatt a jelenlegi ellátottságot is nehezen tudja a szektor nyújtani.
Az ágazat bérrendezését nem pótlékokban, hanem a minimálbérre alapuló tiszta és egyszerű rendszerben kell megoldani, hogy véget érjen a függés és kiszámíthatatlan bérezés. Emellett elengedhetetlen, hogy a pedagógus, a szociális és az egészségügyi ágazat közötti– legalább a végzettség szerinti – bérezés egységesítése megtörténjen.
A propagandával szemben a valóság az, hogy Magyarországon vannak olyan szociális intézmények ahol a gépkocsivezető többet keres mint az ott dolgozó ápoló. A valóság az, hogy ma Ausztria keleti felén nehéz nem magyar névtáblát találni szociális intézményekben. A valóság az, hogy ma Magyarországon a szociális rendszert az elkötelezett és hősies dolgozók tartják még életben. Adjuk meg nekik, amit megérdemelnek: az anyagi megbecsülést.
Ungár Péter,
az LMP országgyűlési képviselője
