Alkotmányos költség, vagyis vesztegetési pénz lehetett az a 68 millió forint, amit a csengeri örökösnő továbbíthatott Kósa Lajosnak. A csengeri örökösnőhöz tíz tételben érkezhetett utalás a Kiskun Tender Kft-től, amit később a címzett vagy a sofőrje vitt el készpénzben. Birtokomba jutott az erről szóló vallomás hatósági összefoglalása, amit a közlemény részeként csatolok.
Ez már önmagában nagyon durva hír, de talán ennél is súlyosabb, hogy erről a nyomozóhatóság is tud, az ügyészség mégsem akarja kihallgatni Kósa Lajost. Rendelkezésemre áll az a nyomozóhatósági okirat, amiben feketén fehéren benne van az alábbi nyomozóhatósági megállapítás, idézem: „Elmondása szerint Kósa Lajos megkérte Sz. Gábornét, hogy egy Uniós projekt kapcsán járó pénzösszeget utalhassanak Sz. Gáborné számlájára, mert Kósa Lajos a pozíciója miatt nem kérheti a saját számlájára. Elmondása szerint Kósa Lajos megkérte őt, hogy a könyvelés miatt írja alá, hogy ez az összeg kölcsön és hivatkozzon az örökségére. Kósa Lajos és sofőrje felváltva mentek a pénzt átvenni Sz. Gábornétól több részletben.”
Az idézet után egyértelmű, hogy már nem szimplán becsapásról, átverésről, csalásról és ordító ostobaságról beszélhetünk, hanem nagyon komoly korrupciógyanús ügyről. Kósa Lajos így kaphatta vissza a szerinte neki járó EU-s pénzeket. Tehát a rendőrségnek bizonyíthatóan tudomása volt Kósa Lajos érintettségéről, mégsem szerepel Kósa Lajos neve sehol a vádiratban. Annak ellenére, hogy a csengeri örökösnő védője többször indítványozta, hogy Kósát legalább tanúként kihallgassák. Az ügyész viszont kifogásolta ezt, pedig hivatali kötelessége lett volna ez.
Ezért további írásbeli kérdést intézek a legfőbb ügyészhez a belügyminiszterhez, hogy kiderüljön: folyik-e ezekben az ügyekben eljárás, valamint, hogy az ügyészség miért nem teljesítette hivatali kötelezettségét.
Csárdi Antal
az LMP frakcióvezető-helyettese