Az Európai Parlament immáron sokadik alkalommal foglalkozott a magyarországi demokrácia-deficittel. Az elmúlt évek során hosszúra sikeredett az Orbán-kormány bűnlajstroma, volt mit a kormány fejére ráolvasni. És az uniós folyamatok ellenére, amit az Alapszerződés 7. cikkelye alapján indítottak immáron hosszú hónapokkal ezelőtt, ez a lista nemhogy rövidülne, hanem éppen bővül. Most éppen a mélyszegénységben és kirekesztettségben élőket sújtó orbáni mondatokon botránkozhatunk meg.

Az Európai Parlament rendre megszavazza az elítélő állásfoglalásokat. Újabb és újabb adalékokat szolgáltatnak az ország állapotát bemutató jelentések és dokumentumok tárához. De rendbe tehető-e ezen az alapon az ország jogrendje, demokrácia-felfogása, intézményeinek a gyakorlata pusztán az Európai Parlament elítéléseinek nyomán? Erre, bármenyire is nehéz kimondanunk, csak nemmel lehet felelni. A Fidesz, ahogy az Országgyűlést, úgy az Európai Parlamentet sem tartja releváns intézménynek. És függetlenül attól, hogy hol van, vagy éppen nincsen többsége. Egyedül a tagállamok közössége, illetve a hazai választói akarat lenne képes hatékony eszközök birtokában véget vetni ennek a folyamatnak.

Az Európai Tanácstól elvárható – különösen annak jelenlegi elnökségét adó horvát, majd az azt követő német kormánytól-, hogy a finn EU-elnökség alatt megkezdett szisztematikus jogállamisági átvilágításra pontot tegyenek. Legyen világos, hogy a tagállamok a közösség értékeivel összhangban állónak tartják-e a magyarországi demokrácia állapotát. Ha igen, zárják le ezt a folyamatot. De ha nem, akkor világos javaslatokra, intézkedésekre, menetrendre, netán szankciók meghatározásra van szükség.

Különös szerepe lesz annak a német EU-elnökségnek, annak a berlini kormánynak, amely folyamatosan falazott az orbáni politikának, mert a gazdasági szereplői ki tudtak egyezni a Fidesz által konstruált hatalommal: ennek számos példáját látjuk Győrtől Debrecenig. Ha az év végéig tovább fognak falazni, akkor a magyar jogállamiság állapotának erkölcsi és politikai terhe a Merkel-kormányzásra fog ránehezedni, függetlenül attól, meddig tűrik meg a néppártiak soraik között a budapesti koalíció pártjait.

A magyar ellenzéknek is súlyos a felelőssége, hogy az ország ilyen állapotban van, és azzal kell szembesülnünk, hogy megbélyegzik hazánkat a korrupt és antidemokratikus kormányzás miatt. Az LMP minden politikai erőfeszítését arra koncentrálja, hogy a következő választásokon az ellenzék világos alternatívát tudjon felmutatni a NER meghaladására, egy progresszív, Európában is értelmezhető köztársaság kormányzása érdekében. Meggyőződésünk, hogy Magyarország akkor tudja ismételten méltó helyét elfoglalni az európai közösségben, ha egy demokratikus és zöld fordulatot hajt végre. Az LMP ebben kíván partnere és szövetségese lenni minden pártnak és civil kezdeményezésnek, amelyek ezekkel a célkitűzésekkel azonosulni akarnak. Vegyük kezünkbe a jövőnket, adjuk át gyermekeinknek az országot tisztességben. Ez a legkevesebb, amit tennünk kell. De a cselekvéssel tovább nem várhatunk. Zöld szövetséget a társadalmi kohézióra, az egyenlőtlenségek felszámolására törekvő együttműködést kínálunk.

Kendernay János,
az LMP társelnöke