Az elmúlt napokban folyamatosan arról hallunk híreket, hogy egyes európai országokban újból gócpontok alakultak ki, újból felütötte a fejét a járvány. Emelkedik a fertőzöttek száma, több országban elővigyázatosságból és védekezésül szigoritásokat, korlátozásokat jelentettek be. Van, ahol a hazatérő turisták, ingyenesen, de önkéntes alapon tesztelhetik magukat és van, ahol a hazatérőknek kötelezően karanténba kell vonulniuk két hétre.

De mi történik Magyarországon? A hiteles tájékoztatás akadozik, pedig nagyon fontos lenne tisztán látni. Hiába ígérte pl. a kormány, hogy minden héten beszámolnak a piros/sárga/zöld besorolások változásairól, ez is teljesen hektikusan történik. Telnek a napok, és bizony egyre közelebb vagyunk többek között tanévhez is.

A kormány illetékese minap ugyan azt állította, hogy rendes tanévnyitóra és hagyományos iskolakezdésre számítanak. De pontosan emlékszünk, mi történt a járvány idején hazánkban. Orbán Viktor reggel tagadta, majd aznap este maga jelentette be az iskolabezárást. Bizony nemcsak üdvözítő lenne, ha a kormány nem az évnyitó előtti este jelentené be, hogy elhalasztja a tanévkezdést, illetve ismételten magára hagyja az oktatási szektort a digitális oktatás lebonyolításában.

Azt várjuk tehát a kormánytól, hogy adjon biztosítékot arra, hogy most képes felkészülni a helyzetre, képes egy esetleges járvány helyzetben időben és megfelelő válaszokat és támogatást adni.

Mire várunk válaszokat?

  1. Digitális oktatás

Az oktatásirányítás hiába hangoztatja, hogy sikeres volt az átállás a digitális oktatásra, ez ténylegesen nem igaz. A digitális átállás ugyan valóban létrejött, de bárminemű sikerhez az oktatásirányításnak nem sok köze volt. Digitális oktatás helyett karanténoktatást kaptunk, oktatásirányítás helyett pedig lokális leleményesség volt látható mindenhol, ahol sikeres lett a távmegoldás.

Az érintettek tapasztalatai szerint a pedagógusoknak a tavaszi félév fokozott stresszt és saját pénzből fizetett költségeket, egészségkárosodást jelentett. Az oktatásirányítás intézményei képtelenek voltak konkrét segítséggel, eszközökkel hozzájárulni a távoktatás hatékony lebonyolításához, magukra hagyva a tanárokat. Még a szolgáltatók is többet tettek a megsegítésbe, mint az oktatásirányítás.

A gyerekekkel otthon maradó szülők hasonló módon lettek magukra hagyva. Sok szülő már tavasszal kivette az összes szabadnapját a gyereket miatt, hogy az otthontanítás sikeres legyen. Mindenféle állami támogatás nélkül egyedül kellett helytállniuk a munkahelyen, a háztartásban és a gyermeknevelésben is. Nagyon fontos lenne, ha a szülők kaphatnának valamilyen támogatást arra az esetre, ha ősszel egy iskolabezárásnál munkájuk helyett a gyerekekkel kell otthon maradniuk.

A PDSZ javaslatával egyetértve ezért az LMP is javasolja, hogy az egészségbiztosításról szóló törvényt módosítsák úgy, hogy a keresőképtelenséget azoknál is meg lehessen állapítani, akik egészséges gyermekkel vannak otthon, és a táppénz mellé kapjanak kiegészítő állami támogatást is.

  1. NAT bevezetése

Nem igaz az sem, hogy semmi akadálya az új NAT őszi bevezetésének. Épp ellenkezőleg, a tananyagot, tanterveket is felül kellene vizsgálni és nagyobb szabadságot kellene biztosítani a tanároknak, hiszen sokszor eddig is épphogy csak be tudták fejezni az anyagot év végére, és egy ilyen feszített tempóba nem férnek bele a rendkívüli helyzetek.

Az igazság az, hogy a NAT erőszakos bevezetése helyett azon kellene dolgozni, hogy a DOS végre megvalósulhasson. A kormány annak idején helyesen felismerte az oktatás területén tapasztalható súlyos hiányosságokat: a digitális módszertan gyengeségét, a változatos digitális szemléltetőeszközök hiányát, a folyamatos tartalomfejlesztés hiányát, az eszközhiányt. Vállalásukban 2019 szept. 1.-es határidővel rögzítették ezen hiányosságok kiküszöbölését, azonban mindebből csak a tanulói nyilvántartás valósult meg.

Jó lenne, ha a kormány végre belátná, hogy ahhoz, hogy a következő iskolabezárás során ne szerezzenek végérvényes lemaradást gyerekek százezrei, ahhoz nem egy túlszabályozott NAT-ra, hanem digitális eszközökre és módszertanra lenne szükség, országosan. Az intézmények kb. 10%-ához nem jut el a szélessávú internet és a digitális oktatás egyet jelent a postán kiosztott, majd visszakért feladatlapokkal. A digitális szegénység a gyermekek 20%-át is érintheti, és eloszlása megegyezik a mélyszegénységben élők területi eloszlásával. Akár 100-200 ezer olyan gyermek is lehet, akik részlegesen vagy teljesen kimaradtak a digitális oktatásból, mert a kormány elmulasztotta, hogy fejlesztéseket, eszközöket, internetet biztosítson nekik.

A helyes út minden iskolának egységes online felület, minden iskolában elegendő tanulói laptop vagy tablet, mindenhol szélessávú internet, mindenhol egységes adminisztrációs felület, plusz 100%-ban digitális tananyag lenne. Költségvetési átcsoportosítással ráadásul létrejöhetne egy olyan tananyagfejlesztés, mely során az okostelefonokról ingyenesen elérhetőek lennének a digitális tananyagok minden diák számára (okostelefon ugyanis még a legszegényebbek között is található).

  1. iskolai kudarcok – iskolai agresszió

Felhívnánk emellett a kormány figyelmét, hogy az iskolai kudarcok megszűntetésével az iskolai agresszió 60-70%-át vissza lehetne szorítani. Tény, hogy a lemaradó gyerekek kudarcként élik meg az oktatást, ami később agresszióba fordulhat. A tehetősebb családoknak van pénze a korrepetálásra, hogy kijavítsák az iskolai hiányosságokat, azonban ez a lehetőség nem adott a HH térségekben. Ha a kormány az iskolarendőrségre szánt pénzt a felzárkóztatásba ölné, nem csak az iskolai agressziót, hanem a társadalmi olló nyílását is megakadályozná.

  1. LMP támogatja a PDSZ 7 pontos követelését

Az LMP az előbbi okok miatt segédeszközök, szoftverek, távoktatásra alkalmas eszközök haladéktalan beszerzésének sürgetése mellett támogatja a PDSZ 7 pontos követelését az őszi iskolanyitáshoz.

A PDSZ 7 pontos követelése az oktatási kormányzathoz őszre:

  1. Ingyenes internetelérés biztosítása minden Magyarországi település számára
  2. Ingyenes szélessávú internet minden oktatási dolgozónak
  3. Az új NAT-hoz igazodó digitális tananyagok fejlesztése
  4. A NAT bevezetésének elhalasztása a digitális tapasztalok beépítése miatt
  5. Távoktatási szakemberek alkalmazása a digitális tananyagfejlesztéshez
  6. Egységes Moodle oktatási környezet
  7. Pedagógiai továbbképzés és pedagógiai képzés átalakítása a digitális módszerek elérése érdekében

További kérdéseink:

  1. Idősek ellátása

Ha nem lesz oktatás – 99% hogy újra legalább az idősek karanténba kényszerülnek – nyilván lenne ezen a területen is tennivaló – ellátás, szociális háló, önkormányzatok megerősítése a kivéreztetés helyett. Vagy a kormány ismételten megsarcolja a plussz feladatok ellátásra készülő önkormányzatokat?

  1. Kulturális szféra

Akármi is lesz ősszel, már most látható, hogy az egész kulturális szféra – színház, mozi, zene, koncert és annak a kiszolgáló, háttéripara – csődbe mehet, nem bírja ki az újabb leállást (illetve a mostanit sem). Mire számíthatnak ősszel a kulturális szféra képviselői, művészeink és a háttéripar?

  1. Hiteles és megbízható tájékoztatás  

Hiába ígérte pl. a kormány, hogy minden héten beszámolnak az országok piros/sárga/zöld besorolások változásairól, ez egyelőre teljesen hektikus zajlik. Lesz-e ebben a változás? Igaz-e, hogy a manipulatív nemzeti konzultáció minden energiáját leköti a kormányzati propaganda gépezetüknek? Tudjuk, hogy a nemzeti konzultáció augusztus 15-ig tart, hajlandó lenne-e a kormány a valós feladatokkal és problémákkal foglalkozni ehelyett? Elvárhatjuk-e kormánytól, hogy a következő kétévben nem tart több manipulatív konzultációt? Remélhetjük-e, hogy a propaganda minisztériumra szánt forrásokat, a hivatal okafogyottsága lévén például a kulturális szektorra és oktatásra költi inkább?

 

Kendernay János,
az LMP társelnöke