A digitális munkarendben a sajátos nevelési igényű gyermekekkel foglalkozó gyógypedagógusok kerültek aránytalanul nehéz helyzetbe.

A távoktatás nehézségei sokaknak ismertek, hiszen sok családban több gyerekre jut egy digitális eszköz, így egyszerre csak egyikük tud tanulni. A gyógypedagógusok munkája is nehezített: minden gyerekkel külön foglalkoznak, akiknek eltérő szükségleteik, lehetőségeik és fejlesztési igényeik vannak.

A digitális munkarendre való átállás eszközköltsége a tavalyi év során átlagosan 100 ezer forint többletköltséget jelentett, ami a pedagógusok átlagon aluli fizetése szempontjából már a megélhetést akadályozza. A távoktatás hatékony lebonyolításához az oktatásirányítástól konkrét segítség nem, eszközök leginkább a különböző szolgáltatóktól érkeztek.

A tavaly bejelentett általános bérpótlék nem elég a bérrendezésre! A pedagógus illetményalap 7 éve változatlan, a pályakezdő bér a szakmunkás bérminimumot sem éri el 4 éven át. Egy pótlék ráadásul bármikor elvehető, így nem ad biztonságos megélhetési alapot.
Bérhelyzetüket súlyosbítja utazó gyógypedagógusoknál az útiköltség önerőből való megfizetése, vagy a kifizetetlen túlórák. Ráadásul az iskolákban is alig vannak távoktatásra alkalmas akadálymentesítő segédeszközök, szoftverek, pedig ezek ma már a hagyományos oktatásban is elengedhetetlenek lennének.

A gyógypedagógusoknak akár visszamenőlegesen is jár a támogatás! Haladéktalanul szükséges a bérrendezés, illetve egy átfogó országos felmérés arra vonatkozóan, hogy a rászoruló gyermekek körében milyen a digitális és akadálymentesítő eszközök ellátottsága.

Ungár Péter
országgyűlési képviselő