A második világháború végén a Vörös Hadsereg megszállta Magyarország területét és mintegy 800 ezer magyart – közöttük nagy számban német származásúakat – kényszermunkára hurcoltak a Szovjetunióba a Kárpát-medence szinte minden területéről. A legembertelenebb körülmények között dolgoztatták őket, hidegben, fagyban sokszor éveken keresztül teljes kiszolgáltatottságban.

Szinte nem volt olyan magyar család, aki ne lett volna érintve, ahol az apát vagy gyermekét ne vitték volna rabszolgamunkára a sztálini birodalomba. A megpróbáltatásnak, a kegyetlen bánásmódnak, az éheztetésnek több százezren estek áldozatul. Ez óriási veszteség volt nemcsak a hozzátartozóknak, hanem Magyarországnak és a Kárpát-medencei magyarságnak is.

Ami történt, az kimeríti a népirtás, az emberiség elleni bűntett fogalmát. Az országgyűlés 2012-ben tette november 25-ét a Szovjetunióba hurcolt magyar politikai rabok és kényszermunkások emléknapjává. Emlékeznünk pedig kötelesség az elhurcoltakra, a szolyvai táborban elhunytakra, a Délvidéken a partizánterror áldozatául esett ártatlan emberekre. Hosszú évtizedek hallgatása után kimondva az igazságot és fejet hajtva az áldozatok emléke előtt!

Keresztes László Lóránt és Ungár Péter
országgyűlési képviselők