Tisztelt Vendégeink! Tisztelt Barátaink!

Nagyon köszönöm, hogy velünk ünnepelnek ezen a nagyon fontos napon és nagyon köszönöm azokat a gyönyörű beszédeket és nagyon fontos beszélgetéseket, amik itt elhangoztak eddig. Én magam is nagyon sokat tanultam belőlük. És egyben felmentést is kaptam, hogy én itt aktuál politizálni fogok, merthogy én az elmúlt 2 napban, ahogy szokták mondani „megjártam Tolnát-Baranyát”, de igazából Zalát, Vast és Veszprémet is. És sokat gondolkodtam azon, hogy vajon ebben az ünnepi beszédben én szakíthatok e azokkal az LMP-s hagyományokkal, amik kvázi nem írottan, de szóban mindig azt mondták számunkra, hogy a nemzeti ünnep az azért nemzeti ünnep, hogy a nemzet együtt tudjon ünnepelni. De a helyzet az Uraim és Hölgyeim, Hölgyeim és Uraim, hogy helyzet van.

Legyenek kedvesek elfogadva itt a kiváló szakembereknek is a felmentését és az ország helyzetére való tekintettel bocsássák meg nekem, hogy én itt most aktuál politizálni fogok és a beszédemet azzal fogom kezdeni, hogy letisztázok pár olyan ügyet, ami azt gondolom, hogy Magyarország számára égető fontosságú lehet. Egyébként nehéz is egy olyan helyzetben ezt elkerülni, amikor már azért is nagyon sok kritikát kaptunk, hogy mi itt most együtt ünneplünk, szabadon döntve, azt választva, hogy mi itt most együtt ünneplünk, és nem másokkal ünneplünk. A régi politika az már csak ilyen.

 

Folyamatosan támadják az embert, már önmagában azért támadják az embert, mert dönteni mer, mert szuverén, mert független, mert autonóm, magyarul érti a márciusi ifjaknak az üzenetét és nem hajlandó engedni semmilyen nyomásnak sem. Mi az elmúlt 10 évben amióta az LMP megformálódott és megalakult, folyamatosan éreztük ezt a nyomasztást, úgyhogy tisztelettel jelentem, mi ettől nem ijedünk meg, sőt, akkor ijednénk meg, ha ez megszűnne, mert abban a helyzetben rögtön kiderülne az, hogy valami megváltozott az LMP politikájában. Úgyhogy nem vagyunk ijedősek, akik köztünk ijedősek voltak, azok már egy másik színpadon ünnepelnek és bízom benne, hogy a ’48-as hősöknek az emlékét sem sértjük meg azzal, hogy itt aktuál politikát folytatunk, és én azt gondolom, hogyha itt lenne a körünkben Petőfi Sándor és a többiek, akkor maguk is gyújtóhangú beszédeket mondanának, sőt, ha lehet, akkor még egy kicsit radikálisabbak lennének a mostani kormánnyal kapcsolatban. Én azt gondolom, hogy csak úgy lehetünk hűek az akkori időszaknak az emlékéhez, hogyha kimondjuk az igazat. Nem lehet mellébeszélni! A valóságot látni kell, az igazat meg ki kell mondani!

Petőfiék azért harcoltak, hogy ebben az országban szabadok lehessünk, szabadon beszélhessünk és szabadon dönthessünk. Hogy bárhol és bármikor elmondhassuk a véleményünket, akkor még nem volt közösségi média, de akár a közösségi médián is elmondhassuk a véleményünket anélkül, hogy valaki ki akarna minket rúgni vagy egyéb más retorziókat helyezne el ellenünk kilátásban. Ne kelljen némán tűrnünk azt, hogyha minket megtámadnak. És azt gondolom, hogy akkor adózunk tisztelettel a hősök előtt, hogyha élünk azzal a lehetőséggel, amit anno ők kiharcoltak ennek az országnak a számára. A ’48-as forradalomnak az emléke az azért is különösen értékes a mi pártunkban, mert az anno 170 évvel ezelőtt történteket és a mostani helyzetet szellősen összekapcsolja az a szeretet, amit a függetlenséggel kapcsolatban érzünk. Sőt majdnem azt mondtam, hogy szerelem, de a helyzet azaz, hogy ami a szívünkben van, nekünk LMP-seknek az a függetlenség. A szuverenitás. A felelős szabadság. Az autonómia. Ezek az értékek ezt a zöld pártot atomi szinten kötik össze. És azt gondolom, hogy a mi történetünk is erről szól. Ezért küzdünk lassan egy évtizede ebben az országban és ezért akarunk most kormányra kerülni, mert ennek az országnak is függetlenséget, szuverenitást és autonómiát akarunk biztosítani. És minket pontosan ezért támadnak most már egy évtized óta. Mi azonban tudunk egy fontos titkot és ez a mi titkunk, hogy az iránytű mindig odabent van. Ez igaz az egyéni emberek szintjén is, igaz a közösségek szintjén is és ez igaz a nemzet szintjén is. Mi azt látjuk, hogy ez az egyetlen garancia arra, ez a tudás, hogy ne veszítsük el a kapcsolatot a valósággal.

Ez az, ami Orbán Viktorral megtörtént és ez az, ami velünk soha nem fog megtörténni. Mi azt látjuk, hogy akik most kormányon vannak, azok semmit nem tisztelnek. Nem tisztelik se a függetlenséget, se a szabadságot és Önöket sem tisztelik. Nem törődnek ezzel az országgal, mindig valami nagy magasztos dologról beszélnek, ellenségekről, ellenfelekről, de nem törődnek velünk. Aki nem törődik ezzel az országgal, annak nincsen helye ennek az országnak a vezetésében. Velünk néha törődnek, 9 millió forintot ránk mértek büntetésként, de ezzel kapcsolatban az a legszomorúbb, hogy ahogy most 9 milliót kaptunk büntetésként, jövőre akár 9 évet is kaphatunk vagy 18-at vagy 3-at. Teljesen mindegy számukra, mert ahol nincsen demokrácia, ahol nincsen jogállam, ott semmi nincsen. Ott nincsen zsinórmérték, ott nem tisztelik a szabályokat, ott nincsen fair play, ahogy szokták mondani. És ahol nincsen demokrácia, és ahol nincsen jogállam, ott bizony bármi megtörténhet, bárkivel megtörténhet, és ne legyen senkinek kétsége ebben az országban: ott mindenki sorra kerülhet és sorra is fog kerülni.

Nem csoda! Megjártam Tolnát–Baranyát, Vast, Zalát, Veszprémet az elmúlt 2 napban és én azt látom, hogy az emberek többsége kormányváltást akar. Egyébként a számok is ezt mutatják. Mindenki, mindenhol ebben az országban pontosan tudja, hogy mi vagyunk többségben. De azt is látjuk, (és a számok is ezt mutatják, és az emberek többsége is ezt mondja), hogy győzni csak akkor tudunk, hogyha a lehető legszélesebb körben együttműködünk. Teljes sorsközösségben vagyunk. Ez a nagy helyzet itt ellenzéki oldalon. Értékközösségben nem vagyunk. Ez is igaz. De sorsközösségben ott vagyunk. És ez egy tény. És ez nem egy feltétel. Ez nem ultimátum. Ez kérem az egyetlen esély most Magyarország számára. Aki erre nemet mondd, az nem az LMP-nek mond nemet, hanem a kormányváltásra mondd nemet. És, aki ennél kevesebbel megelégszik, az egy dolgot félt, a saját mandátumát és nem Magyarországot. Lesznek még színpadok ebben az országban, a mai nap folyamán és nincs kétségem, hogy sorra el fogják mondani azt, amit a TV-kben is hallhattunk az elmúlt hetekben. El fogják mondani azt, hogy szerintük az LMP-n múlik a kormányváltás. Szerintünk meg azon, hogy ők képesek e meghozni azt a döntést, amit az LMP már meghozott. Mi szóba álltunk mindkét ellenzéki erőközponttal. De most ők következnek. Hozzák nekünk is ezt a döntést. Elég abból, hogy furkósbotnak használják az összefogást, az együttműködést, a kooperációt, azt, hogy egymással szóba állunk e ebben az országban. Nem fenyegetőzni kell, és nem üzengetni kell, le kell ülni az asztalhoz és annak az asztalnak 3 oldala van. Mi ott ülünk annál az asztalnál, szeretettel várunk mindenkit, ott van a helyük ez március 15-én az üzenetem számukra.

Mi látjuk mi a tét, mi érzékeljük a valóságot és ezért letettük a kormányváltás egyetlen lehetséges forgatókönyvét az asztalra. Ez egy fordulópont lehet. Mert idő van Hölgyeim és Uraim. A tét hatalmas. A tét ugyanúgy, mint 170 évvel ezelőtt most is Magyarország számára, Magyarország jövője és Magyarország függetlensége. Mi kimozdultunk a komfortzónánkból, most ők következnek. Ugyanis mi tudjuk, hogy ebben az országban mi úgy élünk, hogy nekünk valahogy, nem tudom így hozta a sorsunk folyamatosan meg kell küzdenünk magunkért újra és folyamatosan meg kell teremtenünk a szabad és független Magyarországot. Nem olyan országban akarunk élni, ahol mások döntenek a fejünk felett, a mi sorsunkról. Sem a nemzet, sem az egyes állampolgárok élete fölött nem tűrünk ilyen hatalmat. Mert függetlenség csak akkor van, hogyha ez a kettő egyidejűleg fennáll. Csak szabad emberek közössége tud független és szuverén nemzetet alkotni. Elég a függőségből. Mert hogyha függetlenségről beszélünk, akkor természetesen elsősorban nagyban gondolkodunk, országok, nemzet viszonyáról vitázunk. Rögtön kimerészkedünk a globális térbe, de van a függetlenségnek egy belsőbb aspektusa és belső, egyéni formája, amihez a 48-as forradalomnak az emléke ugyanúgy kapcsolódik, mint a nemzet függetlenségéhez. Az alapigazság azaz, hogy egy nemzet annyira erős, amennyire állampolgárai erősek és egy nemzet annyira független, amennyire az ő állampolgárai függetlenek lehetnek. És ma egy olyan Magyarországon élünk -és mi így látjuk ezt az országot- ahol magyar emberek milliói élnek függőségi viszonyok között. Mert nem független azaz ember, aki nem tud megélni a fizetéséből. Nem független az a közmunkás, akinek a munkája a helyi polgármesternek a jóindulatától függ. Nem független az a diák és az a tanár, aki hogyha kritikus véleményeket fogalmaz meg a kormánnyal szemben vagy a politikával szemben, annak a jövőjét kell félteni, annak az állását kell félteni vagy éppen odajönnek és házkutatást tartanak az ő otthonában. Nem független az a vállalkozó, aki ha kiáll egy ellenzéki párt mellett, akkor megbízásokat veszíthet el. Nem független az a művész, aki, hogyha egy társadalmi kérdésben véleményt nyilvánít, akkor rögtön retorziókkal néz szemben. És nem független az az újságíró sem, aki, hogyha tényfeltárást, oknyomozást végez, korrupciós ügyeket tár fel, a propaganda sajtó lejárató hadjáratban kezd ellene. És nem független az a város sem, ahol politikus dönt arról, hogy kit látnak vendégül és ki nem teheti be a lábát abba a városba. És ne legyen illúziója senkinek. Ebben az országban, ha ez így megy tovább, mindenki sorra fog kerülni. Vannak ma kevesen, akik úgy gondolják, hogy ez az ország az övé. Kevesek, akik uralkodni akarnak sokakon. Akik azt akarják, hogy tőlük függjön sok embernek a sorsa. Ők azok az emberek, akik uram-bátyám viszonyokat teremtettek, újfeudalizmusnak is szoktuk hívni, haveri kapitalizmusnak is és ennek a viszonyrendszernek az alapja a politikai hűség, a politikai függőség. A jutalom az lehet sokféle, lehet egy zsíros állás, vagy egy dohánybolt, egy külföldi kiküldetés, egy főszerkesztői állás itt, vagy egy felügyelőbizottsági tagság ott, vannak ezek a kis jutalmak, amiket ezekért cserébe osztogatnak. De akik ezeket az alkukat megkötik, azok ideig-óráig vásárolhatnak csak maguknak hatalmat, de végül a rendszerrel együtt ők is bukni fognak. A sokak akarata mindig megdönti a keveseknek az uralmát. Ez így volt mindig és gondoskodni fogunk róla, hogy Magyarországon 2018-ban újra így legyen.

1848-nak van egy nagyon egyszerűen dekódolható üzenete. Lényege az az, hogy függetlenek akarunk lenni, szuverének akarunk lenni, autonómok akarunk lenni. Mi akarjuk kormányozni a saját életünket. Nem akarjuk, hogy a fejünk felett döntsenek. Mi akarunk felelősek lenni a saját döntéseinkért. Nem lehetünk urak és szolgák országa. Nem lehetünk a leszegett fejjel járók, a csöndben maradók országa. A kezünkbe kell venni a sorsunkat és vissza kell szerezni a saját országunkat. Vissza kell szerezni a függetlenségünket azoktól a politikusoktól, akik az elmúlt években fokozatosan egyre inkább kiterjeszkedve, egyszerűen elvették tőlünk ezt. Ma a politika -és nekem ez a legfájóbb-, nem az emberekről szól. Egy teljesen perverz országban élünk abból a szempontból, hogy ők várják el tőlünk, hogy hajbókoljunk nekik. Hogy mi legyünk velük jóba és akkor majd adnak nekünk különböző dolgokat. Mi azért választjuk meg a politikusokat, hogy ők szolgáljanak minket. Hogy van az, hogy a magyar országgyűlésben, a nemzetnek a házában, amelyben minden egyes forintját a magyar adófizetők pénzéből tartják fent, ebben a házban alig esik szó a magyar emberekről. Botrány politikusok csinálják a botrány politikát. Sorra buknak meg ennek a kormánynak a miniszterei. Már ott tartunk, hogy 800 millió forint egy politikus édesanyjának az normális dolog lenne? Nem az! Főleg egy olyan országban, ahol Önökről nem esik szó a magyar Országgyűlésben. Elképesztő!

Elmúlt 8 év, elmúlt 16 év. 8 év kormányzás után ígéretek jönnek eredmények helyett? Számon kérik az előző 8 évet, amikor nekik is lett volna 8 évik a dolgokat helyretenni. Ez egy teljes bukás, ami ebben az országban megtörtént és ez a Fidesznek a bukása. Én azt tudom Önöknek mondani, hogy ma a politika nem az emberekről szól. A hatalomról szól ezeknek az embereknek a számára, a hatalomba kerülésükről szól és arról szól, hogy ők hogyan tudnak hatalomba maradni. Én egy dolgot tudok Önöknek mondani 2018. március 15-én, hogy mi elkötelezettek vagyunk azért, hogy a politika újra a magyar emberekről szóljon. Magyarországot újra kell építeni, ne legyen senkinek se illúziója. Amit én az elmúlt években láttam a magyar Parlamentben, azok alapján én azt gondolom, hogy itt alapos korszakváltásra van szükség.

28 év telt el a rendszerváltás óta. Nagyon sok mindenben becsaptak minket, nagyon sok mindenben rosszul jártunk. De azt gondolom, hogy az újrakezdésnek az alapja azaz, hogy minden magyar állampolgár független tudjon lenni. Hogy minden magyar állampolgár számára meg legyen a lehetőség arra, hogy a saját sorsát irányítani tudja. Az államnak és a politikának is megvan ebben a feladata, van abban feladatunk bőven, hogy ilyen polgárok élhessenek Magyarországon. Magyarországot csak autonóm polgárok tudják újraépíteni és itt nekünk zöldeknek egy különös üzenetünk van, mert mi hiszünk a helyi közösségekben. Hiszünk abban, hogy értékek mentén szerveződő civil közösségek tudnak újjáépíteni Magyarországon mindent és mi pontosan tudjuk, hogy sorsközösséget alkotunk és azt is nagyon sokan tudjuk, hogy ezt sokan nem merik ma kimondani, de igazából ebben az országban mi mindannyian magyar emberek összetartozunk, és akik határon túl vannak magyarok, ők is velünk együtt vannak, mi mindannyian összetartozunk és nekünk mindannyiunknak függetleneknek kell lenni.

És akkor tekintsünk egy kicsit a határokon túlra, mert hogyha függetlenségről beszélünk, akkor, ahogy külügyminiszter úr is mondta: beszélnünk kell Magyarország helyéről a világban! Még akkor is, ha ez sok örömre nem ad okot ez a téma. Orbán Viktor korábban azzal próbált megnyugtatni néhány diplomatát, hogy ne aggódjanak, ne azt nézzék, amit mondd, hanem, amit tesz. Na most én nehezen tudom idézni ezt a mondatot, mert számomra annyira nyakatekert a logikája, hogy valaki ezt úgy még meg is mondja, az azért azt gondolja, hogy világosan így gondolkodik. De most már ott tartunk, hogy bármit mondd, annak az ellenkezőjét teszi. Teljesen kiszámíthatatlan az ő viselkedése, bár vannak bizonyos minták, amik folyamatosan visszatértek. Ő láthatóan a szavak szintjén egy ilyen hősiesnek gondolt, bár egyre magányosabb harcot vív Magyarországnak úgymond a szuverenitásáért, ő erről szeret beszélni, erről a kérdésről. Mi történt a valóságban? Önként és dalolva áruba bocsájtotta Magyarországnak a függetlenségét. Ugyanis bármennyire is meglepő az ő számára, Magyarország számára nem a szövetségeseink jelentik a legfőbb veszélyt. Ezt nagyon fontos tisztázni, mert ilyen gyűlöletkampány után, amit láthatunk szerte a magyar utcákon, azt gondolom ki kell mondanunk azt, hogy nem a szövetségeseink az ellenségeink. Ez nem így van. A szövetséges fogalma pont az, hogy a szövetséges az barát, akire számíthatunk a bajban. Ez a szövetségnek a definíciója. Ma Magyarország függetlenségére pontosan azok jelentik a legnagyobb veszélyt, akik mindenféle titkos alkuk keretében leszerződnek egy olyan beruházásra, ami az égvilágon soha nem, fog megtérülni, kifizetni se fogjuk tudni, viszont cserébe iszonyatosan veszélyes. Véletlen, hogy március 15-e az egyik határnapja a paksi hitel visszafizetésének? (Szeptember 15. a másik)

Március 15-ének az emlékét is így szennyezte be az Orbán-kormány, a nemzeti függetlenségünk egyik legfontosabb napján egy hitelt fogunk fizetni Vlagyimir Putyinnak. Csak rajtunk múlik, hogy meddig, mert szeretném jelezni, hogy április 8-án, aki az LMP-re szavaz, az arra szavaz, hogy Paks2 Magyarországon soha ne váljon valósággá. De senkinek ne legyen kétsége afelől, hogy őket nem az atom érdekli, nem a beruházás érdekli, őket egy dolog érdekli -mint ahogy ezt láthattuk- a pénz. És a pénz, amiért cserébe mindig lehet kérni valamit. Ezek az emberek nem befektetnek, hanem befolyást vásárolnak Magyarországon. Orbán Viktor pedig gondolkodás nélkül elfogadja az uzsorahitelt, mert pontosan tudja, hogyha nincs miből etetnie az egyre falánkabb oligarcháit, akkor az egész rendszere kártyavárként omlik össze. Orbán Viktornak ki kell mondani ezt: Többet ér a saját hatalma, mint ennek az országnak a sorsa és amit mondtam ez így van. Orbán Viktor nem törődik a magyar emberekkel. És ezért van hatalmas tétje a választásoknak. Menjünk vissza Kossuth Lajoshoz. Ő azt mondta, idézem: „Legyen hű a nemzet önmagához, még mindent meg lehet menteni. Veszve csak az a nemzet lehet, amely lemondott önmagáról.” Nagyon bölcs szavak és ezeknek a szavaknak a mai napon el kell hangoznia és mindenhol el kell hangoznia. Csak az a nemzet a vesztes, amelyik lemondott önmagáról. Sajnos ebből sokat tanult a jelenlegi hatalom is, mert nekik pont ez a céljuk, hogy lemondjunk önmagunkról. Hogy kicsinek, erőtlennek érezzük magukat. Tisztelettel jelentem, erősek vagyunk és egyre többen vagyunk és nem fogunk beletörődni abba, hogy ők basáskodnak a fejünk fölött, nem fogjuk elfogadni, hogy nincsen más lehetőség Magyarországon, mint arra a kormánykoalícióra szavazni, akinek 8 éve lett volna megmutatni, hogy mit tud ebben az országban csinálni. Én azt tudom Önöknek mondani, hogy itt és most van lehetőségünk beleszólnunk a saját életünk alakításába. Nem szabad feladni. Nem szabad hagyni, hogy uralkodjanak rajtunk. És fordítsuk meg egy kicsit pozitív értelemben Kossuth Lajos szavait. nincs veszve a nemzet, ha nem mondunk le önmagunkról! Nincsen vesztett helyzet, hogyha mi küzdünk tovább. A döntés a miénk. Mi döntünk arról, hogy mikor mondjuk azt, hogy elég volt. És ennek a döntésnek a határnapja közeleg. Minden ott van a kezünkben, ami ahhoz kell, hogy ebben az országban korszakváltás legyen. Minden a kezünkben van, ahhoz, hogy visszavegyük a saját függetlenségünket. Én itt vagyok a Parlamentben is. Velük harcolunk évek óta, pontosan tudom, hogy hatalmas a túlerő. Pontosan tudom azt is, hogy annyira lejt már a pálya az irányukba, hogy az szinte szakadék. De a döntés (és ezt most nagyon komolyan mondom Önöknek) a mi kezünkben van. Ugyanis, ha valamit megtanulhattunk 1848-nak az örökségéből, azaz hogy hogyan kezdődik a változás.

A szabadságharc nem azért tört ki, mert néhány fiatal úgy gondolta, hogy lemegy a Pilvaxba kávézni egyet. Évek óta gyűlt a feszültség az emberekbe. Gyűlt az a fajta szorongás, az a fajta meg nem értettség az elnyomással szemben, ami sokunk számára olyan ismerős és csak úgy gyűlik és gyűlik és gyűlik az emberbe. Sokszor ökölbe szorul a kéz és összeszorul a fog és egyre kényelmetlenebbül érezzük magunkat a saját hazánkban. Mindenki változást akar és sokan azt gondolják, hogy ez lehetetlen. Nincs más út, mint tűrni kell? Nem! Ez nem így van! A szabadságharc nem azért tört ki, mert néhány fiatal elment a Pilvaxba kávézni. De talán soha nem történik meg, ha azok a fiatalok ott és akkor nem mennek el a Pilvaxba kávézni. És az a helyzet, ahogy Önök is mondták a felvezető blokkban, nem biztos, hogy szerették egymást. Mindenféle személyi ellentét volt köztük. De ott és akkor együtt tudtak gondolkodni valaminek az érdekében. A kérdés azaz, hogy jön e velünk most sok-sok ember, együtt tud e velünk gondolkodni sok-sok ember a változás érdekében. A változás nem jön magától. Az elégedetlenségből önmagában semmi nem következik. Cselekvés nélkül nincsen változás. De a helyzet most némiképpen egyszerűbb, mint 1848-ban. Ne legyenek illúzióink! Már nem demokráciában harcolunk ebben az országban. Ezt mindenki tudja, legyen akár politikus, vagy aki figyeli a politikát. Beszültünk a kormánypropagandáról, beszéltünk arról, hogy nemtelenül bemocskolnak embereket, beszéltünk arról, hogy nemtelenül bemocskolnak komplett közösségeket. Beszéltünk arról, hogy a választójogi rendszer sem olyan, amit egy demokrata megálmodott volna. Azt látjuk, hogy a Fidesz az elmúlt években egyenként rúgta ki a jogállam építőelemeit, de bármennyire is igyekeztek egyvalamit még nem tudtak megszüntetni. És ez az eszköz április 8-án ott lesz mindannyiunknak a kezében, egy toll lesz a kezünkben, és ott leszünk és egy döntést kell hoznunk.

Én mindenkit nagyon nagy tisztelettel és szeretettel kérek, hogy harcoljunk együtt. Április 8-án el kell menni szavazni. És ebben a pillanatban, ami ott bekövetkezik, Orbán Viktornak ugyanannyi eszköze lesz, mint Önnek, nekem vagy bárki másoknak. Egy darab döntésünk lesz! Meg kell hozni ezt a döntést! A döntés közös és a felelősség is közös. Mindenkinek ugyanakkora esélye van április 8-án és mindenkinek ugyanakkora szava van április 8-án. Ha elmegyünk és minél többen megyünk el, akkor megmutatjuk azt, hogy kiálltunk magunkért és erősek vagyunk és sokan vagyunk és emlékezzünk Kossuth szavaira: „ha nem mondunk le önmagunkról, akkor győzni fogunk.”